17. rész "Fantasztikus" reggelem.... -.-"

Reggel az ajtó nyikorgására ébredtem. De nem nagyon zavartattam magam,vissza aludtam egyszerre.Annyit vettem észre, hogy valaki leült az ágyam végébe, de gondoltam, hogy Kort, vagy Hablaty az, szóval nem érdekelt különösebben, csak aludtam tovább.Egy "kicsit" hangos beszédre ébredtem fel és mielőtt megnéztem volna kik azok csak elkiáltottam magam, hogy:
-Fogjátok be!!Had aludjak már!! Takarodás!
-Őőő...-hangzott egy férfi és egy női hang. Mikor megnéztem kik azok azt láttam, hogy Hablaty az anyja mellett áll szinte "támadásra készen". Valka szintén olyan testhelyzetben volt.
-Itt meg mi történik??-kértem őket számon
-Eljöttem, hogy megnézzem jól vagy-e.Olyan hirtelen rohan.....repültél el, hogy azt sem tudtam mit tegyek, de mikor bejöttem aludtál.
-Honnan tudtad melyik a házam?
-Egy nagy lilás-kékes,őrködő Viharszelőből nem volt nehéz kitalálni...-nevetett
-Álomlopó.... -.-" Na mindegy..És te Hablaty??
-Láttam,hogy nyitva az ajtód, ezért megnéztem jól vagy-e ekkor itt találtam anyámat és mikor láttam, hogy hogyan nézett rám kiakadtam...Láttam a szemében, hogy...azt hiszi...
-Mit hisz??Nyögd már ki..!! ...légyszi.
-Azt hiszi,hogy te meg én...
-Mi van????-háborodtam fel-Dehogy is!! Te Asztriddal vagy én meg Korttal!
-Igen, tudom, de ő nem.Amúgy is...bocsi, de nem vagy az esetem.
-Semmi gond. Bocsi, de te sem az enyém...
-Mi??Ez  -mutatott az "egész lényére"- nem az eseted?
-Jól mondod.- Valkával együtt nevettünk -Bocsi, így jártál.
-Nem baj. Megbocsájtom ezt a bűnt.-ekkor már mindhárman szakadtunk a röhögéstől.Ekkor bejött Asztrid, és mikor meglátta a röhögéstől vörös fejünk ő is csatlakozott.

 Nagyjából 15-20 perc múlva sikerült lenyugodnunk.
-Esküszöm, ilyen jót..és sokat még nem nevettem.
-Hát én sem.-értett egyet velem Asztrid
-Na akkor mára mi a terv?-kérdeztem körbe-körbe nézelődve
-Szépen beszámolsz nekünk, hogy mi történt veled az elmúlt hónapokban.-adta "parancsba"Hablaty.Végszóra megérkezett Kort is.
-Mi ez a népgyűlés?-kérdezte humorosan.
-Beszámolót kell tartanom az elmúlt hónapokról.
-Sok sikert kincsem.-ezzel megölelt-De nekem most mennem kell, majd később megmondom hova-súgta a fülembe olyan halkan, hogy sárkány hallással is alig lehet hallani.

Elmeséltem nekik mindet.Csak néztek,nem gondolták, hogy pár hónap alatt ennyi minden történt velem.De meglepő módon elhitték minden szavam.Egyedül az íj megtalálását és a kapu nyitásról hazudtam.Azt mondtam, hogy az íjat ott adták és Alicia nyitotta a kaput.A beszámolóm után pár percig még ámuldoztak, aztán mindenki ment a saját dolgára.Mi Álomlopóval repkedtünk kicsit Hibbant felett, megnéztük, hogy valami változott-e, de nem láttunk semmit. Este, mikor már mindenki bent volt a házban, kopogást hallottam. (Pedig már aludni készültem..)
-Ki az?-ordibáltam ki félkómásan.
-Kort vagyok, bemehetek?-kiabált vissza.
-Gyere!
-Szia kincsem!-mosolygott rám.
-Szia édesem. Hol jártál?-kérdeztem egyre komorabban, szomorúbban és aggodalmasabban.-Mi történt  veled?-tettem fel a kérdést, mikor megláttam a szakadt nadrágát, és sebeit.
-A Szárnyváltók szigete körül repkedtem és számomra érthetetlen okokból kifolyólag megtámadtak.
-El kell mennünk oda, lehet, hogy valami rettegésben tartja őket és azt hihették, hogy támadni akarsz.
-Nem engedlek oda, látod mit tettek velem is.
-Épp ezért kell elmennünk, mert a végén még Hibbant-szigetet is megtámadják és azt nem hagyhatom!
-Igazad van, de egyedül nem mehetsz!
-Akkor gyere velem. És ha már itt tartunk késő éjszaka induljunk, nehogy észrevegyenek.
-Rendben, készülj fel. Addig gyorsan hazamegyek és ellátom a sebeim. Hajnali egykor várlak a kikötőben.