Imádlak titeket!

És itt az utolsó bejelentés, ami az utolsó is.

Első fontos dolog amit minden olvasómnak mondok: KÖSZÖNÖM!
Köszönöm azt, hogy végig ki tartottatok velem! Hogy olvastátok a próbálkozásomat és megoszthattam veletek gondolataimat.

Majd amit külön köszönnék az az, hogy meg ismerhettem Kledirnt, Trixit, Skirát, Flaket  [Bocsi, ha rosszul írtam ^^"""" ]  és... mondanám, hogy Enikőt is és Ramit is, de őket már ismertem xD Rengeteget segítettek nekem lelkiekben, hogy velem voltak. Ebben a döntésben is és akiktől kaptam információt, azt mondták, hogy támogatnak, ha folytatni akarom az írást és ez jól esik. 
De tényleg.. minden elismerésem az olvasóimé... az én összeszedetlen idiótaságomat ennyi időn keresztül olvasni? Le a kalappal! <3 

De hogy miért is ér véget a blogom?

Nincs elég időm, ihletem, nem tudom már hogyan megvalósítani az ötleteimet és úgy érzem már túl sokat ültem ezen, a folytatáson filózva.

Van rá esély, hogy még folytatom az írást, de az egy ideig vagy nem lesz, vagy pedig csak privátban. (Nem ezt a történetet folytatnám.)

Az elérhetőségemet még mindig ugyan úgy megtalálhatjátok az oldalon és örömmel várok mindenkit aki úgy gondolja, hogy felvenné velem a kapcsolatot.

Mellesleg, ha kérdésetek van tegyétek fel kommentben, vagy az elérhetőségeim egyikét használatba véve. Ha olyan sok össze gyűlik ki írok egy posztot azzal kapcsolatban. Ha nem akkor kommentben/privát üzenetben megkapjátok a választ.

Köszönök mindent! Szeretlek titeket! <3 Sziasztok! 

33. rész- Búcsúzzunk csak végleg el

Ezt is meg értük.... Itt az ideje búcsút mondanunk egymásnak, következő posztomban mindent elmondok. Szeretlek titeket!! <3 <3 
---------------------------------------------------------------

Pár hetet elszigetelve mindentől és mindenkitől együtt töltöttünk, majd úgy döntöttünk ideje vissza térni Hibbantra. Igen, ez is elérkezett. A nagy felfedezésből nem sok valósult meg, de vissza kaptam ami az életemből hiányzott. A szerelmet és életem értelmét....TUDOM, túl nyálas, de ez van. Tessék elfogadni! [ :p ] Össze szedtem cuccaim, felcsatoltam és vissza indultunk.
*idő ugrásos bizéke jelző*   [ Ezt is ki kellene találnom valahogy.... xD ]

 -Már látom a szigetet!-szólt hátra Kort.
-Rendben. Engedj előre, bennem talán megbíznak még. -ezzel beelőztem, majd Hablatyék háza mellett leszálltam. Felkerestem a fiút, hogy beszélhessek vele a dolgokról. Eközben felfedeztem, sok minden megváltozott, új házak, az aréna is nagyobb lett, többen dolgoztak a kovács műhelyben is és szó szerint mindenkit a sárkányok segítettek. Még a kis vikingeket is a sárkány kölykök tanították járni.
 -Bocsi, meg tudnád nekem mondani, hogy hol találom meg Hablatyot? -kérdeztem egy nálam nagyjából 5 évvel fiatalabb lányt. Erre fogta magát és elfutott. Nem értem... pedig ember alakban vagyok, semmi pikkely sincs rajtam. Ugye??!?!?
Gyors átnéztem magam, de semmi fura nem volt rajtam. Ebben a pillanatban Álomlopó leordított és mellém szállt. Nem ismert elsőre fel. Mikor megmutattam neki, hogy én ugyan úgy bízom benne, rá jött, hogy nem változtam igazán meg. Csak az ősi énem volt más.
-Szia drága! -ezzel sárkányom nyakát átöleltem. Ő pedig fel emelt a földtől. Reménykedett, hogy megijedek, de ezt már túl sokszor játszotta el velem. -Nem tudod nekem meg mutatni hol van Hablaty? Senki sem segít...
~Nem tudtad? Utánad ment! Nem hagyta, hogy én keresselek meg... de elvileg ma kell vissza térnie Fogival együtt.
-Miért keres engem?
~A leveled. Nyugtalanítja a dolog. De azt mondta, hogy ha 10 éj után sem talál meg akkor vissza tér. Ma van a 10. éj.
-Rendben. Akkor megvárom. Mellesleg egy kérés. Kortot kísérd egy biztonságos helyre, sárkánykánt repked a sziget felett.
~Oké, de minimum 100 hal a fizetségem!! Nem engedek ebből! Remélem még tudod mi a kedvencem! 
Épp a házamban pihentem, mikor valaki jelenlétét éreztem. Majd egy puffanást hallottam a tetőn. Kinéztem és kit láttam leesni? Hát persze, hogy Hablatyot! Miközben esett le a tetőről a felsőjénél megfogva elkaptam és behúztam.
-Neked is szia. Nem gondoltam, hogy ha beszélgetni szeretnék veled, akkor az ablakon kell berángatnom téged... tényleg megnehezíted a dolgomat...
-Öhm... várj, mi? Te hogy kerülsz ide? 
-Ma jöttem..Korttal együtt. Megbánt mindent. 
-Miből gondolod ezt?
-Mivel mindenki tudtán kívül megmentette Hibbantot. Nem akart vért fertőzni és át adni a hatalmat a sárkányoknak. Akik mellesleg mindent elpusztítottak volna. 
-Hát... nem bízok benne, de majd meglátjuk. Most ha nem zavar, el mentem aludni, neked is ezt javaslom! Szia.

*időugrás~és összegzés*

Hablattyal mindent megbeszéltünk, Kortot is vissza fogadták a közösségbe. Segítettem a térkép kiegészítésében a felfedezéseim után. Mindenki kibékült, a sárkányokkal harmóniába éltünk és segítettük egymást. A modern kori emberek világába már nem tértem vissza.  




****BOCSIIIII máshogy nem tudtam a színváltozást kiküszöbölni :/ ********** 

32.rész Beszélgessünk csak

-Szóval.. Miről is beszéltetek és miért támadt ránk ez a sikló?-kérdeztem enyhén dühösen Kortot, miközben a sebét ápoltam.
-Az ő és az én szüleim régről ismerik egymást és tudják, hogy mekkora erővel rendelkezik az a kölyök, amely egy sárkány és egy sárkányvérű gyermeke, mert az bizony a te fajtádnál is erősebb!
-Eddig értem. De miért volt itt? Vagy most mi a baj?
-A felnőttek még születésünk előtt eldöntötték, hogy minket össze adnak és közös gyermekünk születik, ez után, már csak sárkányként élhetnék velük. Emellett, mivel nagyon erős Mályva én pedig egy Gnúvad vagyok, még olyan erős utóddal számoltak, amivel felül kerekedhetnek a vikingeken. Emellett ők akarnak a vezérek lenni. De ez az amit nem hagyhatok!
-Szóval nem minden sárkány tudna megélni velük...-tettem hozzá kicsit idegesen-De velünk mi lenne, akik mindkét fajhoz tartozunk?
-Na, ez a másik dolog. Választhatnánk. Örök sárkány élet, vagy a halál, amit a kettőnk gyermeke okozna.
-Hogy mi van?!?-dühömben kicsit ráütöttem a sebére....lehet erősebben, mint kellett volna.
-Áuu....Mellesleg... ezek mellett nem is szeretem a lányt, így nem maradok vele!
-Rendben. De ellene mit tudunk tenni? Ahogy láttam fülig beléd zúgott.
-Mint egykoron valaki más is, igaz?- vetett rám egy pimasz mosolyt.
-Ne feledd, most az én kezeim között vagy!-ezzel a mondatommal megnyomtam a sebét, hogy érezze, nem viccből mondtam ezt. 
-Nem gondolod... hogy kicsit...pszichopata vagy?
-Nem, miután majdnem megölt a csaj akit hozzád akartak adni, aki mellesleg egy SÁRKÁNY....
Egy szép szemforgatással megköszönte az egészet. Amikor felálltam, hogy menjek vissza húzott, de olyan hirtelen erővel, hogy rá estem. Mélyen szép szemeibe néztem és ő is az én szemeimbe. Csak bámultuk így egymást pár percig, majd jobban magára húzott, átkarolt és megcsókolt.
-Annyira hiányoztál életem szerelme.-súgta a fülembe, majd újra megcsókolt.
A meglepődéstől és a hirtelen jött örömtől szinte levegőt is alig kaptam... a mozgással még nagyobb gondok voltak. Újonnan megcsókolt. Csak ültem az ölében és bámultam, mikor arra eszméltem, hogy egy könnycseppet törölt le az arcomról.
-Ugye nincs semmi baj? Nem szabad sírni!
-Ezek csak örömkönnyek. őrülök, hogy újra itt vagy velem.
Ezután az ölében ültem és hozzá bújva valószínűleg elaludtam, mivel csak annyit vettem észre, hogy felszisszen. Mire észbe kaptam enyhén forrani kezdett a bőröm. Hát igen... Ez van, ha kezdek emberként kihűlni. Felpattantam az öléből és bocsánatért esedezve futkostam fel-alá. Szerencsémre nem haragudott meg... csak kicsit megpirult a nadrágja... [Hm... :3 xD]