16.rész Kibékültünk

 Sziasztok! :) Meghoztam a 16. részt. Először is nagyon szépen Köszönöm, a több, mint 900 oldalmegtekintést. :) Nekem ez hatalmas szám!El sem tudom igazából hinni. A második dolog az lenne, hogy vasárnaptól (júli.26) egészen következő hét péntekig (júli. 31) táborban leszek a Balaton parton pár iskolatársammal.Nem hiszem, hogy lesz időm részt írni, ezért lehet, hogy a jövőheti rész egy héttel tolódik. Ezt nagyon sajnálom. Majd megpróbálok képeket is hozni onnan.Esetleg, ha szeretnétek egy rövid beszámolót is tartok. Mellesleg ott lesz velem, az

Egy kamaszkorú lány mindennapjai valamint a

Fantázia földjén blogok írónőjei is. :) Az ő blogukról, így külső emberként részletet nem tudok közölni, de nagyon érdemes vég olvasni a részeiket! :) Jó olvasást kívánok! :)

Reggel, mikor felkeltem Kortot nem találtam a barlangban.Hirtelen felugrottam és elkezdtem körbe-körbe nézelődni, hogy hol lehet.Odafutottam a kijárathoz és láttam, hogy jön fel egy kupac hallal és áfonyával.Nagyon megnyugodtam,mikor megláttam.
-Hol voltál?
-Hoztam reggelit neked.-mosolygott rám mélyen a szemembe nézve
-Nagyon kedves vagy.-öleltem meg
Meglepődöttségében meg sem tudott mozdulni. Csak nézett rám mosolyogva.
-Mi van? Így meglepődtél?-vigyorogtam
-Hát igen. A vitánk után nem gondoltam volna, hogy még valaha is önszántadból legalább hozzám szólsz. De most...még meg is ölelsz.-megnyugtatott egy biztató mosollyal-Igazán megleptél.
-Sokáig hallani sem akartam rólad, de ez mostanra teljesen megváltozott.Egyre jobban hiányoztál.Titkon reméltem, hogy itt vagy, mikor ide jöttem.
-Ahogy látod itt vagyok. De hol voltál? És miről beszéltetek Álomlopóval?
-Eleinte az erdőben bujkáltam. Majd megláttam egy igazán dühös lányt.kellett mentenem egy birodalmat a Kerberosz (3 fejű kutya) ellen. Ez az íj, ami mindig nálam van, ha szükséges, vagy akarom átváltozik, és vele együtt én is. Sikeresen legyőztük a bestiát.Utána visszajöttem, találkoztunk, Álomlopó elvitt Valkához, Hablaty anyjához. Vele jól elbeszélgettünk.Körbenéztem a hegyben ahol lakik. Tegnap azt akarta, hogy barátkozzak össze az ottani Nagy Gnúvaddal és repüljek vele,úgy hogy a hátán ülök. Akkor elegem lett, kinyitottam a szárnyam elrepültem ide, széttörtem a jeget aztán jöttél..a többit meg már tudod.
-Wáó!  Neked aztán izgalmasan telt ez a pár hónap!
-Hát igen. De minden nappal egyre jobban hiányoztál.
-Lehet egy kérdésem?
-Kettő is.-nevettem fel
-Oké-kuncogott-Nem kellene vissza mennünk Hibbantra?
-Hablaty elkezdene faggatózni és akkor mindent el kellene mesélnem.Nem hiszem, hogy hinne nekem.
-Én is elhittem.Biztos, hogy ő is hinne neked.-simogatta meg gyengédem az arcom
-Lehet, hogy igazad van...végül is az anyja is hitt nekem..
-Na ugye? Én biztosan tudom, hogy el fogja hinni.Na...nyomás! Menjünk vissza.
-Oké.
Ezzel mindketten átváltoztunk teljesen és elkezdtünk vissza repülni.Pár óra múlva oda is értünk. Mikor meglátott engem Álomlopó odarohant hozzám és hozzám dörgölte a fejét. Nem nézett minket (2 sárkányt) hülyének, ahogy egymásnak dörgöljük a fejünket.....neeeeem.......Ezután bementem a házamba, vissza változtam, felvettem a szokásos szoknyám és pólóm (olyan, mint Asztridé, csak más a színe). Ezután, már csak egy kicsit rendet raktam a házamban és lefeküdtem, mert nagyon kimerültem.






Mellesleg szeretnék egy képet kirakni Kortról, mmég nem láttátok...
(Nem teljesen ugyan ilyen[vikingesebb :D ] , de hasonló)

15.rész Higyjek neki? Vagy ne?

 Helóka! :D Eldöntöttem, hogy ameddig megfelelő mennyiségű részt nem tudok írni, addig hétvégenként hozok részeket. :) Jó olvasást a mostanihoz. :D



Reggel korgó gyomorral ébredtem.Valka addigra már hozta a sült halat egy nagy tállal.Gyorsan neki is láttam.Nem sok időbe telt, míg elfogyasztottam az összeset.Erre ő kicsit meglepődötten és "dühösen" (amennyire az tud lenni) nézett rám és megszólalt.
-Nekem is hagyhattál volna legalább egyet.
-Jajj, bocsi. Hozzá szoktam, hogy mindig magamnak fogok halat, megsütöm és mindet megeszem.
-Nem baj. Majd megszokod.
-Igazad van. Mi a mai program? 
-Gondoltam bemutatlak a "főnöknek", ha már itt leszel egy darabig.
-Ko..ko...komolyan? 
-Igen.Ahogy láttam elsőre megkedvelt titeket, szóval nem lesz nehéz dolog ráültetni.
-Micsoda??? Nem fogok ráülni!-és ezzel, mintha földbegyökerezett volna a lábam meg sem moccantam onnan. Nem fogok rá ülni. Hatalmas, tekintélyt parancsoló és mindezek mellett egy Alfa sárkányfaj utolsó tagja. Arról nem is beszélve, hogy Kort is ilyen fajtájú.
-De miért nem? Hisz nagyon barátságos.
-Nem vele, hanem az emlékeimmel van gond velük kapcsolatban.-ezzel vettem egy 180°-os fordulatot és a kijárat felé indultam. Olyan határozottan mentem, mintha minden barlangjárat fölé, amerre mentem ki lett volna írva, hogy "EXIT" .Kiértem.Ezután a pólóm hátul kiszakadt és előtűntek a szárnyaim. Valka lefagyott és én kihasználva az alkalmat felrepültem és a barlang felé vettem az irányt, ahol először átváltoztam és megtudtam Kort titkát. 
Hosszas (és fárasztó) repülés után odaértem.De be volt fagyasztva, mintha Kort zárta volna be. De miért? Ezzel a kérdéssel összeszedtem minden erőm és egy hatalmas plazmabombával meglőttem a jeget, ami szét törött. Nem volt bent senki.Ennek örülve gyorsan berohantam,mint egy pajkos kis-sárkány. Bementem a kedvenc sarkomba (ami egyben az egyetlen szabályos sarok) és szárnyamat visszahúzva a falnak dőltem.

Hihetetlen, hogy mennyire képes vagyok uralni a képességeim.Valami halk neszt hallottam, de nem vettem tudomást róla. A falnak befelé fordultam. Ekkor egy kéz nyugtató simogatását éreztem a hátamon. De ez nem Valka volt. És nem is Asztrid, vagy Hablaty.Ez Kort!De a repülés annyira kifárasztott, hogy igazából állni is nehezen tudtam, szóval nem próbáltam meg elkergetni.Inkább, csak kifeküdtem a földre, szememet a plafonra szegezve.
-Honnan tudtad, hogy itt vagyok? -kérdeztem halkan,barátságosan
-Éreztem,mikor széttört a jég.
-Hogyan?
-Ezt a jeget a szomorúságomból és dühömből "készítettem" (nem tudom hogy fogalmazzam meg...). Ezért mikor te aggódva és szeretet teljesen de mégis kicsit dühöngve óvatosan széttörted, olyan érzésem támadt, mintha minden a régi lenne.
-Csak sajnos semmi sem az.-fordítottam el a fejem tőle
-Ne csináld már ezt kérlek. Mit tegyek, hogy megbocsájts?
Csak feküdtem és hallgattam.Ha igazán ismerne tudná,hogy arra lenne szüksége, hogy feltétel nélkül megbízzon bennem és soha se hazudjon.Háton feküdtem és miközben gondolkodtam, felhúzott magához, átölelt és ezt mondta:
-Bármit akarsz, megteszem, mert igaz szívemből szeretlek.Akármit.Egy szavadba sem kerül és megkapod amit,amikor és ahogy kéred. Érted bármit megadnék.Te vagy az életem értelme. Mond mit tegyek, hogy megbocsájts és megteszem.Hinni fogok neked mindig és nem hazudok.Nem okozok neked többé fájdalmat, ezt megígérem!
Ekkor a vállára hajtottam a fejem és elkezdtek folyni a könnyeim.Nagyon szívhez szóló volt amit mondott.De nem vagyok benne biztos hogy elhihetem. Bevallom már én is magamnak. Szeret engem és én is őt. De amik eddig történtek....nem tudom mit mondjak. Ekkor szépen lassan felemelte a fejem, letörölte a könnyeim és mélyen a szemembe nézett.
-Bennem megbízhatsz.

14. rész A Legenda

Eldöntöttem, míg dolgozom a részeken egyet-egyet rakok fel, hogy akkora hiányban ne szenvedjetek :) Remélem tetszik az új rész. :)




Nem hittem a szememnek, hogy egy ekkora hegyben mennyi sárkány fér el.Egyszer csak  egy Gnúvad emelkedett fel.Mellette egy Viharszelő repült rajta egy sárkánylovassal. Fejet hajtottam előttük és a sárkány játékosan rám lehelt, mitől egy pozícióban megfagyott a hajam. Felkacagtam a sárkánylovassal együtt.Leszállt mellém és megvizsgált magának.Levette a maszkját és bemutatkozott.
-Szia, én Valka vagyok. Gondolom ismered a fiamat Hablatyot.
-Igen, nagyon jó barátok vagyunk.Amúgy az én nevem Ever.Ő pedig a Viharszelőm Álomlopó.
-Az én szépségemet Felhőugrónak hívják.-közben megsimogatta a sárkányom
-És,te mit csinálsz a a faluban? Te is a sárkányiskolában tevékenykedsz?Vagy esetleg a kovács műhelyben?
-Nem.Igazából nagyjából 3 hónapja érkeztem.Inkább szigeteket fedeztem fel,mert nem nagyon ismerem őket még. Munkát eddig nem kaptam.
-Értem.Ha gondolod velem maradhatsz egy ideig. Arra viszont számítanod kell, hogy főleg sült hal lesz az ételünk.
-Örömmel maradok.-válaszoltam, s ezzel közelebb jött és megölet
-Ennek nagyon örülök.Amúgy sincsen sok emberi társaságom.
-Tényleg? Azt hittem, hogy Hablaty és a többiek gyakran járnak ide ki hozzád.
-Nem. Miután Pléhpofa meghalt ő a törzsfő és elég sok dolga lett. Főleg így 20 évesen.....
-Ezt hogy érted?
-Te nem hallottad a legendát?
-Milyen legendát?
-Réges-régen,mikor még a dédszüleink sem éltek, volt egy fiatal testvérpár.Egy fiú és egy lány. Különleges képességeik voltak. A lány a sárkányok nyelvén beszélt és legyőzhetetlen volt harctéren.Bár volt egy képessége is, amit mindenki elől titkolt,csak bátyja tudott róla.A fiú gondolat olvasó volt, fantasztikus megérzései voltak és szintén beszélt a sárkányok nyelvén. Eleinte ők ketten voltak, akik békében éltek a sárkányokkal.De aztán valahogy mind ketten eltűntek.Pár évtized múlva mikor már éltek a dédszüleink.Mikor 15, vagy 20 évesek lettek náluk is megmutatkoztak azok a képességek. És úgy látszik, hogy most Hablatynál is megvannak.Volt egy testvére is aki lány, de mikor engem elhozott Felhőugró akkor őt is el vitte egy sárkány. A fiam nem tud a nővéréről.
-Mennyivel volt idősebb?
-Csak pár perccel.
-És hogy hívják?
-Christel Haddock. (ejtsd: Krisztel Haddokk)
-Mintha már hallottam volna a nevét.
-Az lehetetlen, hacsak nem ismerted személyesen Pléhpofát.
-Nem ismertem sajnos. 
-Nagy kár. Igaz, hogy egy morgós viking volt, de nagyon kedves.
-Azt el hiszem...-mosolyogtam rá- Mármint azt, hogy kedves-kacagtam fel és ő is csatlakozott.
-Ideje lenne aludni nem?Már...-próbált kinézni a hegy oldalán lévő barlangnyíláson- vagy este 8 óra van.
-Még csak? Álomlopóval ilyenkor szoktunk elmenni kicsit repkedni.Utána horgászunk egyet, majd szigeteken nézelődünk és térképet rajzolunk,mellesleg ebben segítünk Hablatynak.Utána általában haza megyünk, rendet rakok, ameddig az én kis szépségem-simogattam meg- vacsorázik. Én is megvacsorázom és utána fekszünk csak le.
-Elég sűrű éjszakai program. Mit szólnál egy kis hegybéli felfedezéshez?
-Remek ötlet!
-Rendben.Menjünk.-ezzel felszállt Felhőugróra én pedig Álomlopóra és körberepültük belülről a hegyet. Csodaszép és hatalmas.Ezután vacsoráztunk és lefeküdtünk.

Sajnálom :(

Sajnálom, de alkotói válság miatt most egy kisebb szünetet kell tartanom. Ez idő alatt új részeken fogok dolgozni. Közben 1-1 értesítést, képeket rakok fel. Igyekszem minél előbb újabb részt hozni. Higgyétek el, ez nekem is nagyon rossz így. Terveztem valamit, de egyéb okok miatt nem jött össze. Amennyire tudok sietek és hosszú, tartalmas részeket írok lehetőleg.

És egy idézettel búcsúzom:

"A Legjobb Barátod Egy Csendes Angyal, Aki Örök Tanítványod Lesz A Repülésben."

13. rész Kibékülünk?

Ahogy átléptünk hibbantra visszaváltoztam és az íjam is normálisan nézett ki.Álomlopóval odamentünk egy fa tövéhez és leültem.El kezdtünk beszélegetni:
-Ez aztán kaland volt a javából nem?
-De..nem hittem volna hogy ilyen könnyű lesz. Sokkal nehezebbre számítottam azért...ezután a sok edzés után..
-Lehet, hogy az edzések miatt nem volt nehéz feladat.
-Igazad lehet-hozzám dörgölte a fejét-Örülök hogy jól vagy- mosolygott
-Én is, hogy nem esett bajod.
-Mi ez a hang?-"suttogta" a fülembe
-Van itt valaki........-majdnem felkiáltottam
-Sz..Szia...
-Kort? Hogy a pokolba kerülsz te ide??.....Mit hallottál?
-Mindent. Hol voltatok?
-Nincs hozzá közöd! -fordultam el lehajtott fejjel
-Tudod, hogy szeretlek.Nekem bármit elmondhatsz.-megakarta fogni a kezem
-De ezt nem fogod megtudni.-ezzel villámgyorsan felpattantam a sárkányom hátára és elrepültem.
Nem akarom, hogy ezt valaki megtudja Hibbanton. Csak hülyének néznének...Mindenki messziről elkerülne...Akkor már jobb lenne, ha valamilyen szigetre száműznének, mint hogy minden nap elmennek mellettem, de nem szólnak.Beleőrülnék.Jobb, ha nem is megyek oda, mert csak kérdezősködnének.Talán Hablaty megértené...Nem...ő sem.Ez kész őrület.
-Ever.Menjünk el Valka Hegyeihez.
-Valka?Hablaty anyukája?
-Igen.Beszélgettem Fogatlannal és mondta, hogy nagyon kedves.Nagyon sokat tud a sárkányokról és neki is van egy Viharszelője, Felhőugró.
-Tényleg?Nem is tudtam. Csak a nevét hallottam már, de nem mesélt nekem róla senki.
-20 évig egy "jég"hegyben élt rengeteg sárkánnyal.Egy Gnúvad csinálta a hegyet, hogy megvédje őket.
-Azta.Te sok mindent tudsz-simogattam meg
-Köszi-mondta kedvesen
-Hát akkor nyomás.
-Oké.
Hosszú ideig repültünk, mert a Szárnyváltók szigeténél voltunk eredetileg.Mire oda értünk egyet aludtam, mert már fáradt voltam. Megtaláltuk a bejáratot és ami a szemünk elé tárult csodaszép volt.

Egy kis kérdőív

Sziasztok!

Egy kis kérdőívvel érkeztem nektek, melyben azt a kérdést teszem fel nektek,hogy ki/kik a kedvenc szereplőitek. 

https://docs.google.com/forms/d/1dKAsvQY7072D69-J7ITsKJZu9Je-efJeNkhX_ssXCyQ/viewform?usp=send_form

 

12. rész A harc

Na jó... Ramónának köszönhetően felrakom az új részt. :) Jó olvasást! :D


Eljött a nap, amikor szembe kellett néznünk a Kerberosszal.Féltem, hogy mi lesz. De Josh és Alicia folyton nyugtatgatott, hogy úgy is legyőzöm. Kimentem Álomlopóval az utcára és hirtelen átváltoztam a harcos énemmé.Egy hatalmas vonyítás ütötte meg a fülemet. Kirohantak hozzám.
-Ez biztosan ő lesz.-mondta Alicia
-Igen, ez a Kerberosz.-mikor ezt kimondta a fiú megjelent előttünk.

-Hogy a legérdemesebb támadni?-kérdeztem a 3 feje és kígyófarka miatt

-Hát..ahogy érzed...de mindenképpen ezzel az íjjal...

-Értem..szóval ahogy tetszik..Ahogy esik úgy puffan...Szabad a vásár...

-Nagyjából...sok sikert..mi lentről fedezünk.

-O...

És már el is rohantak...Ketten maradtunk Álomlopóval.Gyorsan felpattantam a hátára, ameddig nem vett minket észre ez a szörnyeteg és felrepültünk.Három hangot és egy sziszegést hallottam felőle.Eszerint tud beszélni.Először a Farkát lövöldöztük. Ameddig nem a testéhez közel találtuk el meg sem érezte.Ahonnan kígyó a farka oda lőttünk egyszerre.Mikor eltalálta a lövedék a farka leesett és szétporladt.Egy pillanatig csak bámultam majd el kezdtem a gerincét lőni. Nem használt. Hirtelen azt vettem észre, hogy egy hatalmas megőrült farkas falka tart felénk.

Felálltam a sárkányom hátára.megfordult úgy, hogy tudja támadni a farkasokat.Én úgy helyezkedtem, hogy a szörnyet tudjam lőni. A hátulsó lábát támadva sikerült gyengítenem. Ezek után a középső fejét vettem célba. A nyíl hatására ez is úgy járt, mint a farka. Viharszelőmmel szerepet váltottunk. Sikerült minden farkast legyőznöm. Ő a bal fejét pusztította el.Leszálltunk és a földről támadtuk.Ekkor a hátulról letámadott engem egy fekete egyszarvú.

Megsebzett.Próbáltam lelőni, mikor felágaskodott, hogy eltaposson. Szíven találtam. Szintén elporladt. A pornak (mely belőle lett) köszönhetően begyógyult a sebem. Álomlopóval ketten támadtuk a jobb fejét a Kerberosznak. Lehullott és porrá vált. Azt hittük, hogy legyőztük. De vissza növesztette a középső fejét. Ekkor a testét és a fejét felváltva támadtuk. Josh és Alicia is besegített. Négyünk erejével és egy hatalmas robbanás kíséretében sikerült megölnünk a teremtményt.Drága sárkányommal felszálltunk. Kitisztult az ég. Mikor megláttuk milyen csodás ez a hely nem hittünk a szemünknek.

-Te is látod ezt?

-Igen.Azt hittem sárkány létemre, hogy csak halucinálok, de úgy tűnik, hogy nem. Csodaszép ez a lakatlan része.

-Elképesztő. De ideje lenne hazamenni..nem gondolod?

-De, de szólni kéne nekik...

-Rendben.Akkor tudod az utat. ;D

Leszálltunk és megmondtuk neki, hogy mi a helyzet. Bele egyeztek, de csak azzal a feltétellel, hogy néha eljövünk hozzájuk Dark Mountain-ba. Ezt követően belelőttem egy fába, kinyílt a kapu, elköszöntünk és átmentünk.