26. rész A szerencse forgandó!

Szépen el indultam lefelé.Természetesen hol máshol kellett lennie Hablatynak, mit a parton? El kezdtem futni, hogy hamarabb oda érjek, mert semmi kedvem sincs ahhoz, hogy mire oda érek, vagy 30-an vegyék körbe, mert végeztek ők is a munkával.
Már a mólón futottam lefelé.El sem tudjátok képzelni milyen nagy "szerencsém" volt. Persze, hogy egy akkora lyuknak kell lennie a deszkák között, egyetlen egy helyen, ahová pont be fér a lábfejem. És hát miért is ne, orra buktam.De ebben még a legjobb, hogy egy reccsenést is hallottam és nem a deszka volt.
A karomat gyorsan a számhoz kaptam, kicsit ráharaptam és úgy (elnyomva) ordítottam fel. Szerencsére senki sem hallotta meg. Illik tudni rólam, ha bármi bajom van, inkább titokban tartom és szenvedek, mint hogy bárkinek is eláruljam. Ebből adódóan ezt is titokban kívánom tartani. 
Ezzel a lendülettel ki is halásztam a lábam a deszkák közül és, mint aki jól végezte dolgát kiültem a deszkák szélére és nézni kezdtem a tengert (vagy óceánt? mindegy..értitek..).
Ekkor lent megláttam a drága törzsfőnökünket.Leintettem neki, majd néztem tovább a tájat.
Kezdett esteledni.Gyönyörű volt a lemenő Nap vöröses fényétől csillogó vízfelszín. Ugrálta ki játékosan a vízből halak és Forrkatlan fiókák. Felette nem sokkal sirályok repkedtek. Egy "szinttel" magasabban egyéb más sárkányfajok szelték az eget. Végül a felhők takarták az égbolt maradék részét.
Talán fél-1 óra teletett el, mikor azt vettem észre, hogy Hablaty leült mellém.Elég valószínű (sőt, biztos...), hogy észre vette, hogy valami nyomaszt.Nem is tudom honnan vehette észre....Végül is csak komoran, fapofával bámultam magam elé...
-Minden rendben?
-Aha, tessék, mi?-értetlenkedtem egy pillanatra-Bocsi, mit kérdeztél...elbambultam.
-Hát azt látom. Azt kérdeztem, hogy "Minden rendben?"
-Igen-mosolyogtam rá-Miért?
-Olyan szomorkásnak tűntél.De mindegy.Végeztél a munkával?
-Aha.De meg kell hagyni, hogy szerintem gyakrabban is lehetne ott takarítani.
-Oké, ezt meg jegyzem.Akkor meg van az állandó munkád-nevetett.
Felállt, meg fogta a kezem és fel akart húzni. Én makacsan visszahúztam magam.
-Mi az?
-Én még maradok.Kicsit gondolkoznék, mostanában nem sok időm volt.
-Ja, jól van. Én viszont most megyek, szóval jó éjt!
-Neked is.
Hál' isten sikerült megúsznom, hogy kiderüljön, hogy mi van a lábammal.Megvártam míg mindenki lefekszik, kinyitottam a szárnyaimat,berepültem a házamba, majd elővettem egy lapot és a szénceruzámat.Jobb, ha nem derül ki, a lábam, mert csak aggódnának, meg úgy kezelnének, mint egy szerencsétlen kisgyereket.

"Kedves Hablaty!

Szükségem van egy kis magányra és pihenésre ezért egy jó időre elmegyek. Sajnálom,. hogy nem személyesen közöltem, de nem akartalak felébreszteni. Nem kell aggódnotok értem, jól el leszek. Mivel az időm nagy részét valószínűleg felfedezéssel töltöm majd, ezért kérlek ne is keressetek, majd jövök.
  
Üdvözlettel:Ever"

Ezt az üzenetet hagytam hátra magam után. Szárnyaimat kitártam, igyekezve felrepültem Hablaty házához, féllábra ereszkedtem, majd egy kis szeg segítségével az ajtókeretre kitűztem. Motoszkálást hallottam, majd egy gyertya pislákoló fényét pillantottam meg. Gyorsan felszálltam a háztetőre, visszahúztam szárnyaim és "beleolvadtam" a tetőbe.(Rálapultam és [mint egyes ismeretlen és ritka sárkányfajok*] kifordítottam pikkelyeim ezáltal szinte "láthatatlan" lettem.)
A fiú kijött a házból, s körbenézett.Nem vett észre.
Pár perc múlva haza siettem és össze pakoltam az ágyam végében lévő ládából a legfontosabbakat.
Ezek között volt a biztonság kedvéért 3 db póló, 2 db szoknya, 4 db nadrág, 1 db cipő, egy plusz kis táska,szövet és gyapjú darabok,egy rövidebb kötél,szénceruza,a jegyzetfüzeteim és pár gyógynövény.És persze a vízzel teli kulacsom , meg az íjam pár darab nyíllal. Ezeket bepakoltam a válltáskámba.Még ezek után is mondhatni sok hely maradt a táskában.Régen megtanultam már helytakarékosan pakolni.
Mikor elindultam gyorsan zsebre tettem egy kisebb kenyeret is és gyorsan át is repültem először a sziget másik oldalára.


* A Fantázia Földjén című blogban olvasható egy ilyen csodás sárkány.

Kérdőív

Na Heló-Beló! :) A hétvégi rész előtt gondoltam hozok egy kis kérdőívet, amit már NAGYON régen elkészítettem, de időm még nem volt feltölteni. Kíváncsi vagyok a beérkező válaszokra! :) Jó töltögetést mindenkinek! ;) 


A kérdőív Itt érhető el

Tudom,tudom...nem hoztam részt, de megnyugtatlak titeket, már írom! Ez a bejegyzés csak azért készül (2016.01.10 22:16-kor),hogy elmondjam,milyen hálás vagyok nektek.Felnézek, hogy lássam jött-e valami komment, vagy akármi erre meglátom, hogy 2207 összes oldalnegtekintés van a blogomon! Hát el sem tudjátok hinni, hogy ez milyen hatalmas szám és mennyit jelent számomra.Sohasem gondoltam, hogy el fogom érni ezt a számot, de sikerült! Esküszöm ti vagytok a legjobbak! Ebben a köszönetnyilvánításban külön nem említek embereket, hisz tudtok szerint nem 1 rendszeres olvasóm van és...hát minden egyes olvasónak nagyon hálás vagyok (a kommentelőknek még inkább!) ezért a hatalmas számért!

A sárkányok ereje legyen veletek! :) Sziasztok! <3 :)