31.rész Nem történhet velem ennyi rossz!!!

Mikor észbe kaptam mi történt, arra a Sikló már engem célzott, gyors a vakfoltjába kerültem és ameddig tudtam ott maradtam. Mikor már nehezen ment, mint egy pók-majom a falra ugrottam, megkerültem, majd egy határozott és parancsoló lövést adtam le rá. Sajnos a tervem, miszerint így majd kicsit vissza fogja magát, nem jött be...sőt... még ahogy észre vettem az események sűrűségében, harcolni hívott. 
Amilyen gyorsan csak tudtam, a terem távolabbi végét céloztam meg, hogy minél messzebb kerüljünk Korttól.
-Még mindig védem.-suttogtam a siklónak, de fél szememmel láttam, meghallotta.... Ebben a pillanatban nem tudtam arra figyelni, mit reagál, csak a sárkánytól próbáltam védeni, aki nem adta meg magát. Próbáltam előhozni magamból a sárkányt, de nem sikerült, bárhogy próbáltam. Fújtam a jelre tüzet, nem használt. Koncentráltam, az sem jött be. Fel idegesítettem magam, az sem működött. De a nyugalom sem. Így viszont nincs akkora erőm,  mint átváltozva. Azt sem tudom mire vagyok így képes... a lövésen kívül....
Más választás hiányával csak annyit próbáltam tenni, amedig tudom lövöm, hátha lesz értelme.  Csak az a gond, hogy erős a páncélzata, nekem meg a tűzlövés még mindig kapart és égetett emberként. Mit tudnék ilyenkor tenni? 
Ennél a gondolatomnál Kort elordította magát, amivel ő kissé átváltozott, eléggé ahhoz, hogy ne haljon bele a sebesülésbe.... még. 
Erőt vettem magamon és eszembe juttattam, hogy anno mennyire szeretett. És mit akarhatott ő mondani? Meg kell tudnom, ahhoz pedig meg kell mentenem.
Lassan oda sétáltam a Sikló elé, fejemet lehajtottam és kezem kinyújtottam, hátha megbízik bennem. Pár percig csak álltam és csukott szemmel hallgattam a lépteit, a szívverését....és a gondolatait?
Én bolond... sárkány vagyok, tudnánk beszélni is. De először... mire is gondol ő? Figyelnem kellene...
-Miért akar ez velem barátkozni, mikor az előbb még támadt? Át akar verni? Engem aztán nem! Lehet fiatal vagyok de nem idióta! De... mi van, ha tényleg meg bízik bennem? Csak úgy nem hiszem, hogy ilyet tesz.Talán... megér egy próbát? Talán. Akkor viszont mi lesz, ha megöl? Bár azt eddig is meg tehette volna.
Ekkor meghallottam egy mélyebb, férfias hangot.
-Csak engem védd! Hagyd őt békén, engem kerestél!Semmi köze neki a kettőnk ügyéhez! Ölj meg ha akarsz, akkor sem változik a döntésem! Te sárkány vagy csak, nem sárkány vérű! Nem teszek ilyen.... dolgot! Ha a szüleink így is döntöttek ez mocskos dolog és én nem válalkozom erre! Keressetek más balféket!
Itt untam meg az egészet és szólaltam meg én is... utálom, ha nem avatnak be valamibe..
-Mi a szent rákról beszéltek ti? Nem akarok senkit sem bántani, csak Kortot védem!- Ezzel a dühödt lendületemmel neki ugrottam a sárkánynak, miközben sikerült átváltoznom,  majd a földre parancsoltam, megmutatva, hogy velem nem játszhat. Kihúztam magam és vissza tértem emberi énemhez.
-Te! Most mész el inenn vagy csúnya vége lesz! Te pedig mindent elmondasz nekem, ameddig én megakadájozom a halálod! Világos? Remélem az, mert nem nyitok vitát ebből! Ennyi, kész!

30. rész Az nem lehet...vagy mégis...?

A szobában egy régen látott személyt pillantottam meg, miközben a ruháimat és minden más cuccomat nézegeti és.....szaglássza?!?!??? Ezzel a gondolatommal együtt megfordult és már biztosan tudtam, hogy ő az, de ami történt azok után nem hittem, hogy felkeres. Bár tőle számítanom kellett volna rá... végül is... mindig valahogy meglepett. De hogy pont ő lopta el a cuccaimat... talán, hogy megkeressem? Hm...
-Szia szépség!-mosolygott rám.
-Szia...mégis mi a francért kellett ellopnod a cuccaim, mondd csak meg nekem gyorsan!
-Kíváncsi voltam a reakciódra és arra, hogy meg keresed-e őket vagy hagyod a fenébe.
-Óh, tényleg? Tessék, megkerestem, és most adhatod vissza őket!
-És ha nem akarom?- ravasz vigyorral bámult rám.
-Akkor elveszem.
-Lássuk csak a kis Éjfúriát!
-Khm...VÉRfúria..
-Hogy mi??
-Az éjfúri...
-Tudom mi az a Vérfúria te idióta, ne feledd én régebb óta vagyok Sárkányvérű, mint te... és többet is tudok.
-Aha, de azt mégsem tudtad, hogy nem Éjfúria vagyok...
-Tudod milyen nehéz megállapítani? Plusz eddig nem is látszott rajtad..
-Előfordul, most pedig kérem a cuccaim!
-Nem! Vedd el, ha annyira kell!
Oda lőttem elé egy tűzgolyót. Hamar megugrott, de nem eléggé, kicsit parázslani kezdett szó szerint a cipője. Közelebb  léptem és ő elhátrált onnan kicsit. Újra lőttem, ő arrébb ált és ez így ment addig, ameddig oda nem értem a cuccaimhoz.
-Köszi!  ^^
-Che.. így könnyű...
-Miért nem vállaltad be a pikkelyeket? Legalább nem kellett volna a szénné égéstől félned...
-Égetőbb a tüzed, mint gondolod...
-Ezzel mire utalsz?
-Még ha sárkánnyá változtam volna akkor is meg tudtál volna égetni!!
Igaza volt az öregnek... tényleg hatalmas az erőm.. lehet, hogy azért is égetett, mikor lefeküdtem rá?!?
-Előfordul nálam, de most ideje mennem. Szióka Kort!
-He... végre ki mondtad a nevem...
-Én nem akartam vitázni, te izzítottad a tüzet...
-Mondja aki meglőtt!
-Ez egy szófordulat!!! 
-Harapd le a fejem, persze....
-Tényleg azt akarod, vagy még elmehetek idén...?
-Majd ha fagy... vagyis... inkább ha kibékültünk, mert az úgy nem lenne jó.. 
Nem érdekeltek már a szavai... az amit tett... azok utén minden hidegen hagyott, ami vele kapcsolatos... Csak felejtsem már el!!
-Ever figyelj, én..-félbe szakadt mondanivalója, mikor felé fordultam és láttam, hogy egy siklósárkány tüskéi mellen találták.

29. rész Ezt.....Megszívtam....

 Sziasztok! Bocsi, hogy ilyen rég volt rész, csak mint mindenki mást is lefoglalt a tanulás, iskola, továbbtanulási dolgok és a többi. Igyekeztem szabadidőmben még több ihletet gyűjteni és remélem ezentúl már folyamatosan tudok nektek részeket feltenni, legalábbis igyekszem és remélem mindenkinek jól telik a nyár! ;)
Mint eddig, most is számítok rátok és kíváncsi vagyok a véleményetekre, de nem húzom tovább a szót.
Jó olvasást! :)


Reggel, mikor felkeltem észre vettem valamit, valami olyat, amitől mióta ide költöztem kicsit féltem... MINDEN cuccom eltűnt!!! Nem tudom ki, vagy mi lopta el, de megtalálom és azt nem ússza meg ép bőrrel!
Ahogy ezen gondolkodtam eszembe jutott az elrejtett íjam is. Azon imádkozva, hogy meg legyen futottam oda a helyéhez.
Elkezdtem kiásni. Két perc kétségbe esett ásás után csak megtaláltam. Megnyugodva, fegyveremmel az ölembe ültem le a fal tövébe.
Nagyjából 5-10 percet tölthettem így, mikor megkordult a hasam.Íjamat keresztbe a vállamra akasztottam és a tegnapi helyre indultam.
Mikor oda értem, arra számítottam, hogy  újonnan szerzett jó barátom és barátai ott lesznek, de minden sárkány szőrén szálán... vagyis pikkelyén darabján (értitek....sárkányok..pikkely...na mindegy....) eltűnt. Nem tudom hol lehetnek, de meg kell találnom őket.....miután reggeliztem...
ˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇ
Elég sok időbe telt, míg jól laktam, de kb fél óra után tele lettem és egy kevés halat el is tudtam magammal vinni. Mire észbe kaptam már egy, már valahonnan ismerős szagot kezdtem követni, egészen az erdő legmélyéig, ahol egy hatalmas kőfallal találtam magam szemben, melyben volt egy ajtó.

Csodaszép volt a bejárat és szinte vonzott, hogy bemenjek. A szag is arra folytatódott tovább.
Mikor elkezdtem felmenni az előtte lévő lépcső nagyjából 6. lépcsőfokán majdnem elcsúsztam a moha és az eső miatt, de meg álltam lábaimon és tovább haladtam.
Miközben haladtam felfelé a lépcsőn azon kezdtem gondolkozni, hogy honnan is ismerős nekem ez a szag. Talán valami sárkány, vagy egy falubeli ember rejtekhelye? Nem...az nem lehet, ilyen messze nem jönnek el, az erdő mélyére, a sok sárkány miatt.... Hm.. de sárkány azért nem lehet, mert ezt az ajtót hogy nyitná ki? És be sem férne rajta....
Miközben ezen járt az agyam arra lettem figyelmes, hogy az ajtónál állok, így tehát bekopogtam, hátha van bent valaki.
°1. kopogás° Semmi....
°°2. kopogás°° Semmi....
°°°3. kopogás°°° Kinyílt az ajtó.
A bejáratnál senki és semmi sem volt egy szűk folyosón kívül. Mivel más irány nem volt, ezért egyenesen indultam tovább.
Ahhoz képest, hogy mire számítottam, eléggé hosszú út állt előttem. Ahogy a végére értem egy csodálatos fa ajtó, arany díszekkel állt előttem.
Egy hatalmas, de elképesztő szobát rejtett maga mögött. 

De ami....vagy inkább aki bent várt az még jobban meglepett, pláne azért, mert a cuccaim is nála voltak.....