-Anya! Most azonnal távozz innen! A barátaimat hagy végre békén és ne rajtuk állj bosszút értem! Tudom, hogy megutáltál, mikor kiderült, hogy mi vagyok, de attól még én vagyok a fiad! Ha valakit bántani akarsz, én legyek az!
-Bátor kis idióta vagy te! Ha így gondolod, hát legyen. Ököl, az ököl elleni harcban küzdünk meg. Ha bárki besegít megöllek, semmi kegyelem,nem veszek figyelembe semmit onnantól.-ezzel elhajította a kardját pont elém.
Elkezdtek harcolni.Már vagy 30 perce minimum ez ment és Kort vesztésre állt.Felkaptam a kardot, elővettem a szárnyaim, majd, mikor fel akartam szállni észre vettem, hogy el van törve.
-Tudok egy rövid utat, ahol mögé tudsz kerülni. Kövess!
Ezzel elindultam utána. Teljesen ugyan az történt, mint ami az álmomban.Lehet, hogy nem is álom volt?Inkább látomás... Nagyon hamar oda értünk. Oda lopakodtam Kort anyja mögé, majd egy hirtelen szúrással hátulról átdöftem a szívét. A félelemtől megdermedve rogyott térdre. Kirántottam belőle a kardot. Az üveggömb és a kard eltűnt. A falu vissza változott olyanná, mint amilyen a támadás előtt volt, s a nő elporladt.
-Mocskos boszorkány.-motyogta Kort- Köszönöm édes.
-Te csak ne édesezz engem! Hablaty! El kell mondanom sürgősen pár dolgot.
-Mi lenne az?
-Christel a régen, sárkányok által elrabolt testvéred. Kort pedig ki kezdett vele a Szárnyváltók szigetén, mikor azt kerestük, mitől vadultak be.
-Mi van?Na gyere csak ide te *@&¤[ßđ÷[&đĐŁ[Äđ (jobb, ha így írom..., nem kell magyaráznom szerintem...)-elkezdték egymást kergetni...eleinte kicsit vicces volt..de aztán, mikor már majdnem leteperte Hablaty a fiút kezdtem aggódni...természetesen, azért, hogy a kicsi falubeli fiúk mit gondolhatnak most ( XD ) Mondjuk én ezt csináltam volna vele:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése