Nagyon korán keltem.Mondanám, hogy éreztem,ahogy a csípős,hideg szél megcsapta az arcom, de inkább langyos volt,mint fagyos.Szokatlan, de jó érzés.
Bele gondoltam a tegnap estébe,s éreztem, ahogyan az arcokon vég futott a vér.A karomra nézve megláttam a tetoválást.Már csak hegként tekintett rám vissza.Az éjszakai erő érzése is elmúlt már,s ami azt illeti teljesen átlagosan éreztem magam.
Ezen gondolkodva, a hasam figyelmeztető hangjára felfigyelve döbbentem rá, hogy valóban nagyon éhes voltam.
Odasétáltam az "ételtartómhoz", s ki vettem egy darab sajtot és egy kicsit leszabtam a kenyérből. Szinte egyszerre be is tömtem.Fura, hogy ennyire éhes vagyok, hisz ennyitől jól szoktam lakni.Megnéztem, hogy van-e még valami más étel is, de nem találtam semmit.Valószínűleg álmomban ellopta egy kis Rettenetes Rém a halakat.El is határoztam (kicsit szitkozódva), hogy horgászom egy kicsit.Csak, hogy a környéken NEM VOLT VÍZ!!!?!!?!?!!
Na mindegy....ez az elhatározásomon nem fog változtatni!Csak azért is horgászni fogok!Ezzel kitártam szárnyaim.A figyelmem magától is rá terelődött.A vörös csíkok még mindig rajta voltak, de egyre jobban tetszett és egyre nagyobb öröm töltött el, mikor rátekintettem.
Felszálltam és körbe néztem látok-e valahol egy folyót vagy tavat.Szerencsémre pont kiszúrta a szememet egy.Arra vettem az irányt.
Elég nagy tó volt ahhoz, hogy legyen benne jó sok, és nagyon finom hal. Leszálltam mellé.Eszembe jutott közben, hogy nem igazán kellene ebben a csizmában belemennem, hisz nagyon vastag, ezért nehezen száradna meg, mellesleg csak 2 lábbelim van,tüzet gyújtani meg annyira nem akarok, hisz még mindig kapar utána kicsit, így hát levettem a csizmám és a nadrágom feltűrtem, hogy teljesen ne ázzon el.
Bementem a vízbe, s egyszerre ki is ugrottam, mivel olyan hideg volt (kora reggel van mellesleg) , hogy csodálkoztam, miért is nem fagyott még be.
Az első sikertelen próbálkozásom után óvatosan belemártogattam a lábam, majd mikor már hozzá szoktam, akkor el kezdtem végre halászni.
Eleinte eléggé ügyetlen voltam, párszor majdnem hátra, vagy hasra estem, de végül ( 10 perc elteltével) sikerült fognom egy halat. Mindig szerencsétlen voltam ilyen téren...
Talán fél óra telhetett el, vagy több, de már sikerült egy jó nagy kupac halat fognom. Csak egy apró bökkenő volt. Mikor ezt észre vettem már sárkány alakban voltam. Úgy látszik kezd életre kelni bennem a sárkány...Talán nem lesz vele gond.
Ezekkel a gondolatokkal elkezdtem enni a halakat. a végére kb 10-15 darab maradt, amit belepakoltam a táskámba és vissza repültem a kis barlangomba.
Útközben mondjuk elég sokszor meg álltam, hisz a táj csodaszép és rengeteg sárkányt, közöttük sok fiókát láttam.Viszont volt ott egy nagyon idős sárkány is.Méghozzá nem is akármilyen. Egy Csonttörő.Oda mentem hozzá, s ő meglepetten és tisztesség teljesen fejet hajtott előttem, majd üdvözölt.
-Szerbusz! A régi idők óta nem láttam a fajtádból.Azt hittem rég kihaltatok.
-Üdv!-köszöntem vissza-Nekem viszont csak most volt szerencsém találkozni egy fajtád bélivel.
-Hát azt sejtettem, hogy egy fiatal sárkányvérű nem találkozott velünk.Nagyon kevesen maradtunk, hála a vadászoknak.Majdnem mindenkit kiirtottak.
-Igen, tudok róla.Lehetne hozzád pár kérdésem?
-Természetesen szívesen segítek olyannak, kinek elődjei megvédtek engem és minden más élő sárkányt!
-Köszönöm! Az első kérdésem az lenne, hogy mégis miféle sárkány lennék én.
-Te egy Vérfúria vagy. Ez egy ősi, nemes, de már nagyon régen kihalt faj, mely az Éjfúria és a Tájfumeráng keverékéből jött létre. Az a sárkány, a te esetedben sárkányvérű mindig is nagy hatalommal bírt, amely ebbe a fajba tartozott. Emlékszem, még fióka koromban sok históriát hallottam rólatok, de akkor is csak nagyon kevesen voltatok.
-Mármint sárkányvérű, vagy Vérfúria?
-Mind a kettő! Az akkori legidősebb fajtám béli mindig azt mondta: "Mindig adjatok tiszteletet ennek a fajnak, hisz akkora erővel bír, amit ők maguk is nehezen bírnak el és akár egy gondolatukkal képesek elpusztítani!" Persze kicsit túlzott, hisz gondolattal nem lehet ölni, de abban igaza volt, hogy hatalmas erő van a birtokodban neked is és ezzel vigyázni kell.
-Értem. És arra van lehetőség, hogy a sárkány énem felül kerekedik rajtam?
-Igen.Az én "őrzőm" is így járt. Túl sokat engedett sárkány énének és már nem tudott többé visszaváltozni. Rengeteg időt kell töltened emberként és, ha azt érzed, hogy kezd kitörni belőled a sárkány, akkor lőj egy kevés tüzet a jobb alkarodra. Minden sárkányvérűnek van ott egy jele, mely megakadályozza egy jó ideig a felülkerekedést. De akarnod is kell ehhez, hogy ne változz át, mert különben haszontalan! Ezt jól jegyezd meg!
-Köszönöm!
-Nincs mit, de már sötétedés van, tehát mennünk kell, jobban teszed te is, ha vissza mész az otthonodba.Ha még lenne kérdésed akkor itt, a tisztáson meg találsz!
És ezzel fel is szállt. Hihetetlen, hogy mennyi minden kiderült ezen a napon.
A barlangba ez után már csak felperzseltem az alvó helyem és lefeküdtem.
