31.rész Nem történhet velem ennyi rossz!!!

Mikor észbe kaptam mi történt, arra a Sikló már engem célzott, gyors a vakfoltjába kerültem és ameddig tudtam ott maradtam. Mikor már nehezen ment, mint egy pók-majom a falra ugrottam, megkerültem, majd egy határozott és parancsoló lövést adtam le rá. Sajnos a tervem, miszerint így majd kicsit vissza fogja magát, nem jött be...sőt... még ahogy észre vettem az események sűrűségében, harcolni hívott. 
Amilyen gyorsan csak tudtam, a terem távolabbi végét céloztam meg, hogy minél messzebb kerüljünk Korttól.
-Még mindig védem.-suttogtam a siklónak, de fél szememmel láttam, meghallotta.... Ebben a pillanatban nem tudtam arra figyelni, mit reagál, csak a sárkánytól próbáltam védeni, aki nem adta meg magát. Próbáltam előhozni magamból a sárkányt, de nem sikerült, bárhogy próbáltam. Fújtam a jelre tüzet, nem használt. Koncentráltam, az sem jött be. Fel idegesítettem magam, az sem működött. De a nyugalom sem. Így viszont nincs akkora erőm,  mint átváltozva. Azt sem tudom mire vagyok így képes... a lövésen kívül....
Más választás hiányával csak annyit próbáltam tenni, amedig tudom lövöm, hátha lesz értelme.  Csak az a gond, hogy erős a páncélzata, nekem meg a tűzlövés még mindig kapart és égetett emberként. Mit tudnék ilyenkor tenni? 
Ennél a gondolatomnál Kort elordította magát, amivel ő kissé átváltozott, eléggé ahhoz, hogy ne haljon bele a sebesülésbe.... még. 
Erőt vettem magamon és eszembe juttattam, hogy anno mennyire szeretett. És mit akarhatott ő mondani? Meg kell tudnom, ahhoz pedig meg kell mentenem.
Lassan oda sétáltam a Sikló elé, fejemet lehajtottam és kezem kinyújtottam, hátha megbízik bennem. Pár percig csak álltam és csukott szemmel hallgattam a lépteit, a szívverését....és a gondolatait?
Én bolond... sárkány vagyok, tudnánk beszélni is. De először... mire is gondol ő? Figyelnem kellene...
-Miért akar ez velem barátkozni, mikor az előbb még támadt? Át akar verni? Engem aztán nem! Lehet fiatal vagyok de nem idióta! De... mi van, ha tényleg meg bízik bennem? Csak úgy nem hiszem, hogy ilyet tesz.Talán... megér egy próbát? Talán. Akkor viszont mi lesz, ha megöl? Bár azt eddig is meg tehette volna.
Ekkor meghallottam egy mélyebb, férfias hangot.
-Csak engem védd! Hagyd őt békén, engem kerestél!Semmi köze neki a kettőnk ügyéhez! Ölj meg ha akarsz, akkor sem változik a döntésem! Te sárkány vagy csak, nem sárkány vérű! Nem teszek ilyen.... dolgot! Ha a szüleink így is döntöttek ez mocskos dolog és én nem válalkozom erre! Keressetek más balféket!
Itt untam meg az egészet és szólaltam meg én is... utálom, ha nem avatnak be valamibe..
-Mi a szent rákról beszéltek ti? Nem akarok senkit sem bántani, csak Kortot védem!- Ezzel a dühödt lendületemmel neki ugrottam a sárkánynak, miközben sikerült átváltoznom,  majd a földre parancsoltam, megmutatva, hogy velem nem játszhat. Kihúztam magam és vissza tértem emberi énemhez.
-Te! Most mész el inenn vagy csúnya vége lesz! Te pedig mindent elmondasz nekem, ameddig én megakadájozom a halálod! Világos? Remélem az, mert nem nyitok vitát ebből! Ennyi, kész!

30. rész Az nem lehet...vagy mégis...?

A szobában egy régen látott személyt pillantottam meg, miközben a ruháimat és minden más cuccomat nézegeti és.....szaglássza?!?!??? Ezzel a gondolatommal együtt megfordult és már biztosan tudtam, hogy ő az, de ami történt azok után nem hittem, hogy felkeres. Bár tőle számítanom kellett volna rá... végül is... mindig valahogy meglepett. De hogy pont ő lopta el a cuccaimat... talán, hogy megkeressem? Hm...
-Szia szépség!-mosolygott rám.
-Szia...mégis mi a francért kellett ellopnod a cuccaim, mondd csak meg nekem gyorsan!
-Kíváncsi voltam a reakciódra és arra, hogy meg keresed-e őket vagy hagyod a fenébe.
-Óh, tényleg? Tessék, megkerestem, és most adhatod vissza őket!
-És ha nem akarom?- ravasz vigyorral bámult rám.
-Akkor elveszem.
-Lássuk csak a kis Éjfúriát!
-Khm...VÉRfúria..
-Hogy mi??
-Az éjfúri...
-Tudom mi az a Vérfúria te idióta, ne feledd én régebb óta vagyok Sárkányvérű, mint te... és többet is tudok.
-Aha, de azt mégsem tudtad, hogy nem Éjfúria vagyok...
-Tudod milyen nehéz megállapítani? Plusz eddig nem is látszott rajtad..
-Előfordul, most pedig kérem a cuccaim!
-Nem! Vedd el, ha annyira kell!
Oda lőttem elé egy tűzgolyót. Hamar megugrott, de nem eléggé, kicsit parázslani kezdett szó szerint a cipője. Közelebb  léptem és ő elhátrált onnan kicsit. Újra lőttem, ő arrébb ált és ez így ment addig, ameddig oda nem értem a cuccaimhoz.
-Köszi!  ^^
-Che.. így könnyű...
-Miért nem vállaltad be a pikkelyeket? Legalább nem kellett volna a szénné égéstől félned...
-Égetőbb a tüzed, mint gondolod...
-Ezzel mire utalsz?
-Még ha sárkánnyá változtam volna akkor is meg tudtál volna égetni!!
Igaza volt az öregnek... tényleg hatalmas az erőm.. lehet, hogy azért is égetett, mikor lefeküdtem rá?!?
-Előfordul nálam, de most ideje mennem. Szióka Kort!
-He... végre ki mondtad a nevem...
-Én nem akartam vitázni, te izzítottad a tüzet...
-Mondja aki meglőtt!
-Ez egy szófordulat!!! 
-Harapd le a fejem, persze....
-Tényleg azt akarod, vagy még elmehetek idén...?
-Majd ha fagy... vagyis... inkább ha kibékültünk, mert az úgy nem lenne jó.. 
Nem érdekeltek már a szavai... az amit tett... azok utén minden hidegen hagyott, ami vele kapcsolatos... Csak felejtsem már el!!
-Ever figyelj, én..-félbe szakadt mondanivalója, mikor felé fordultam és láttam, hogy egy siklósárkány tüskéi mellen találták.

29. rész Ezt.....Megszívtam....

 Sziasztok! Bocsi, hogy ilyen rég volt rész, csak mint mindenki mást is lefoglalt a tanulás, iskola, továbbtanulási dolgok és a többi. Igyekeztem szabadidőmben még több ihletet gyűjteni és remélem ezentúl már folyamatosan tudok nektek részeket feltenni, legalábbis igyekszem és remélem mindenkinek jól telik a nyár! ;)
Mint eddig, most is számítok rátok és kíváncsi vagyok a véleményetekre, de nem húzom tovább a szót.
Jó olvasást! :)


Reggel, mikor felkeltem észre vettem valamit, valami olyat, amitől mióta ide költöztem kicsit féltem... MINDEN cuccom eltűnt!!! Nem tudom ki, vagy mi lopta el, de megtalálom és azt nem ússza meg ép bőrrel!
Ahogy ezen gondolkodtam eszembe jutott az elrejtett íjam is. Azon imádkozva, hogy meg legyen futottam oda a helyéhez.
Elkezdtem kiásni. Két perc kétségbe esett ásás után csak megtaláltam. Megnyugodva, fegyveremmel az ölembe ültem le a fal tövébe.
Nagyjából 5-10 percet tölthettem így, mikor megkordult a hasam.Íjamat keresztbe a vállamra akasztottam és a tegnapi helyre indultam.
Mikor oda értem, arra számítottam, hogy  újonnan szerzett jó barátom és barátai ott lesznek, de minden sárkány szőrén szálán... vagyis pikkelyén darabján (értitek....sárkányok..pikkely...na mindegy....) eltűnt. Nem tudom hol lehetnek, de meg kell találnom őket.....miután reggeliztem...
ˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇ
Elég sok időbe telt, míg jól laktam, de kb fél óra után tele lettem és egy kevés halat el is tudtam magammal vinni. Mire észbe kaptam már egy, már valahonnan ismerős szagot kezdtem követni, egészen az erdő legmélyéig, ahol egy hatalmas kőfallal találtam magam szemben, melyben volt egy ajtó.

Csodaszép volt a bejárat és szinte vonzott, hogy bemenjek. A szag is arra folytatódott tovább.
Mikor elkezdtem felmenni az előtte lévő lépcső nagyjából 6. lépcsőfokán majdnem elcsúsztam a moha és az eső miatt, de meg álltam lábaimon és tovább haladtam.
Miközben haladtam felfelé a lépcsőn azon kezdtem gondolkozni, hogy honnan is ismerős nekem ez a szag. Talán valami sárkány, vagy egy falubeli ember rejtekhelye? Nem...az nem lehet, ilyen messze nem jönnek el, az erdő mélyére, a sok sárkány miatt.... Hm.. de sárkány azért nem lehet, mert ezt az ajtót hogy nyitná ki? És be sem férne rajta....
Miközben ezen járt az agyam arra lettem figyelmes, hogy az ajtónál állok, így tehát bekopogtam, hátha van bent valaki.
°1. kopogás° Semmi....
°°2. kopogás°° Semmi....
°°°3. kopogás°°° Kinyílt az ajtó.
A bejáratnál senki és semmi sem volt egy szűk folyosón kívül. Mivel más irány nem volt, ezért egyenesen indultam tovább.
Ahhoz képest, hogy mire számítottam, eléggé hosszú út állt előttem. Ahogy a végére értem egy csodálatos fa ajtó, arany díszekkel állt előttem.
Egy hatalmas, de elképesztő szobát rejtett maga mögött. 

De ami....vagy inkább aki bent várt az még jobban meglepett, pláne azért, mert a cuccaim is nála voltak.....

Ez van...

Sziasztok!

Sajnálatos módon ismét egy bejelentéssel jöttem, miszerint határozatlan időre befejezem a blog írását. Sok minden megváltozott az elmúlt időszakban, meg lett a blog is 1 éves, de ami az alapot adta a történetnek az kb megszűnt létezni számomra a továbbiakban, tehát a blog is bezárja kapuit. Törlésre nem fog kerülni és van rá esély, hogy valamikor folytatni fogom, de nem biztos.
 Nagy örömmel írtam nektek a történetet, és írnám a továbbiakban is, de kénytelen vagyok itt, fél úton abba hagyni. 
Őszintén sajnálom!

Ezzel a képpel búcsúznék tőletek, nagyon szépen köszönöm, hogy idáig kitartottatok, szeretlek titeket! 
Remélem még találkozunk, sziasztok! <3 

Hogy mivel is jöttem?? :)

Heló-Beló!

Úgy gondoltam olyannal jövök, amivel nagyon kevesek, vagy senki sem jönne.Hát...fogalmazzunk úgy, hogy egy játékkal azok számára akik szeretnek írni! :)

  

Bizony-bizony! :)

Úgy gondoltam, hogy jó lenne egy kis ihletelés számomra, de ahhoz viszonylag sok idő kellene

és kétlem, hogy olyan sokat szeretnétek várni.

Miről is szól ez?

Határidő: 2016. március 4.

Lenne majdnem 1 hetetek arra, hogy írjatok egy részt (a 29. részt) ahogyan ti

elképzelitek a folytatást.

Rajtatok múlik, hogy milyen hosszú lesz (szeretném, ha nem csak 3-4 soros lenne...)

és mi a tartalma. Akinek a műve (írása) a legjobban tetszik, annak

a személynek raknám ki a részét.

Bárki írhat történetet!

Ha tetszik és lesz rá igény többször is lesz ilyen és (ha a személy szeretné)

a nevét is ki írnám.

Mindenkit aki írt, azt megkérném, hogy a kommentszekcióba írjon valamit, amivel

jelezné ezt.

A blognak készített NYÍLT e-mail címre lehet küldeni, ahol velem is

bármikor lehet beszélgetni! :)

E-mail cím: everesalomlopo@gmail.com   

28.rész-Egy új és bonyolult nap

Nagyon korán keltem.Mondanám, hogy éreztem,ahogy a csípős,hideg szél megcsapta az arcom, de inkább langyos volt,mint fagyos.Szokatlan, de jó érzés.

Bele gondoltam a tegnap estébe,s éreztem, ahogyan az arcokon vég futott a vér.A karomra nézve megláttam a tetoválást.Már csak hegként tekintett rám vissza.Az éjszakai erő érzése is elmúlt már,s ami azt illeti teljesen átlagosan éreztem magam.

Ezen gondolkodva, a hasam figyelmeztető hangjára felfigyelve döbbentem rá, hogy valóban nagyon éhes voltam.

Odasétáltam az "ételtartómhoz", s ki vettem egy darab sajtot és egy kicsit leszabtam a kenyérből. Szinte egyszerre be is tömtem.Fura, hogy ennyire éhes vagyok, hisz ennyitől jól szoktam lakni.Megnéztem, hogy van-e még valami más étel is, de nem találtam semmit.Valószínűleg álmomban ellopta egy kis Rettenetes Rém a halakat.El is határoztam (kicsit szitkozódva), hogy horgászom egy kicsit.Csak, hogy a környéken NEM VOLT VÍZ!!!?!!?!?!!

Na mindegy....ez az elhatározásomon nem fog változtatni!Csak azért is horgászni fogok!Ezzel kitártam szárnyaim.A figyelmem magától is rá terelődött.A vörös csíkok még mindig rajta voltak, de egyre jobban tetszett és egyre nagyobb öröm töltött el, mikor rátekintettem.

Felszálltam és körbe néztem látok-e valahol egy folyót vagy tavat.Szerencsémre pont kiszúrta a szememet egy.Arra vettem az irányt.

Elég nagy tó volt ahhoz, hogy legyen benne jó sok, és nagyon finom hal. Leszálltam mellé.Eszembe jutott közben, hogy nem igazán kellene ebben a csizmában belemennem, hisz nagyon vastag, ezért nehezen száradna meg, mellesleg csak 2 lábbelim van,tüzet gyújtani meg annyira nem akarok, hisz még mindig kapar utána kicsit, így hát levettem a csizmám és a nadrágom feltűrtem, hogy teljesen ne ázzon el.
Bementem a vízbe, s egyszerre ki is ugrottam, mivel olyan hideg volt (kora reggel van mellesleg) , hogy csodálkoztam, miért is nem fagyott még be.
Az első sikertelen próbálkozásom után óvatosan belemártogattam a lábam, majd mikor már hozzá szoktam, akkor el kezdtem végre halászni.
Eleinte eléggé ügyetlen voltam, párszor majdnem hátra, vagy hasra estem, de végül ( 10 perc elteltével) sikerült fognom egy halat. Mindig szerencsétlen voltam ilyen téren...
Talán fél óra telhetett el, vagy több, de már sikerült egy jó nagy kupac halat fognom. Csak egy apró bökkenő volt. Mikor ezt észre vettem már sárkány alakban voltam. Úgy látszik kezd életre kelni bennem a sárkány...Talán nem lesz vele gond.
Ezekkel a gondolatokkal elkezdtem enni a halakat. a végére kb 10-15 darab maradt, amit belepakoltam a táskámba és vissza repültem a kis barlangomba.
Útközben mondjuk elég sokszor meg álltam, hisz a táj csodaszép és rengeteg sárkányt, közöttük sok fiókát láttam.Viszont volt ott egy nagyon idős sárkány is.Méghozzá nem is akármilyen. Egy Csonttörő.Oda mentem hozzá, s ő meglepetten és tisztesség teljesen fejet hajtott előttem, majd üdvözölt.
-Szerbusz! A régi idők óta nem láttam a fajtádból.Azt hittem rég kihaltatok.
-Üdv!-köszöntem vissza-Nekem viszont csak most volt szerencsém találkozni egy fajtád bélivel.
-Hát azt sejtettem, hogy egy fiatal sárkányvérű nem találkozott velünk.Nagyon kevesen maradtunk, hála a vadászoknak.Majdnem mindenkit kiirtottak.
-Igen, tudok róla.Lehetne hozzád pár kérdésem?
-Természetesen szívesen segítek olyannak, kinek elődjei megvédtek engem és minden más élő sárkányt!
-Köszönöm! Az első kérdésem az lenne, hogy mégis miféle sárkány lennék én.
-Te egy Vérfúria vagy. Ez egy ősi, nemes, de már nagyon régen kihalt faj, mely az Éjfúria és a Tájfumeráng keverékéből jött létre. Az a sárkány, a te esetedben sárkányvérű mindig is nagy hatalommal bírt, amely ebbe a fajba tartozott. Emlékszem, még fióka koromban sok históriát hallottam rólatok, de akkor is csak nagyon kevesen voltatok.
-Mármint sárkányvérű, vagy Vérfúria?
-Mind a kettő! Az akkori legidősebb fajtám béli mindig azt mondta: "Mindig adjatok tiszteletet ennek a fajnak, hisz akkora erővel bír, amit ők maguk is nehezen bírnak el és akár egy gondolatukkal képesek elpusztítani!" Persze kicsit túlzott, hisz gondolattal nem lehet ölni, de abban igaza volt, hogy hatalmas erő van a birtokodban neked is és ezzel vigyázni kell.
-Értem. És arra van lehetőség, hogy a sárkány énem felül kerekedik rajtam? 
-Igen.Az én "őrzőm" is így járt. Túl sokat engedett sárkány énének és már nem tudott többé visszaváltozni. Rengeteg időt kell töltened emberként és, ha azt érzed, hogy kezd kitörni belőled a sárkány, akkor lőj egy kevés tüzet a jobb alkarodra. Minden sárkányvérűnek van ott egy jele, mely megakadályozza egy jó ideig a felülkerekedést. De akarnod is kell ehhez, hogy ne változz át, mert különben haszontalan! Ezt jól jegyezd meg!
-Köszönöm!
-Nincs mit, de már sötétedés van, tehát mennünk kell, jobban teszed te is, ha vissza mész az otthonodba.Ha még lenne kérdésed akkor itt, a tisztáson meg találsz!
És ezzel fel is szállt. Hihetetlen, hogy mennyi minden kiderült ezen a napon.
A barlangba ez után már csak felperzseltem az alvó helyem és lefeküdtem.  

27.rész Kalandozzunk....vagyis inkább pihenjünk

Szokásomhoz híven egy erdő mélyén elhelyezkedő barlangot kerestem. Leszálltam,majd visszaváltoztam. Álomlopót még a faluban megkértem, hogy maradjon Hibbanton, hogy vigyázzon rájuk ha kellene és ha valami nagy gond van keressen meg.
Elég tágas üreg volt, amit találtam. Szépen el kezdtem ki pakolni a cuccaimat. 

Egy nagy kiszögellést "neveztem ki" az asztalomnak. Itt találtam helyet a gyógynövényeknek, ceruzámnak és füzeteimnek. Egy szikla szolgált szék ként. Az "asztal" mögötti keskenyebb helyre a ruháim kerültek. A plusz táskába került minden élelem és a vízzel teli kulacsom. A barlangban volt egy "kanyar". Az ottani fal a tövében ástam egy gödröt és ide rejtettem a számomra legfontosabb dolgaimat, az íjamat és a hozzá tartozó pár nyilat. Néhány kisebb sziklát még arrébb raktam és leültem a "székemre".
Tudom,hogy ez a rejtekhely nem sokáig lesz elég,hisz hamar felfedezem a környéket és lehet, hogy rám is találnak, de ideiglenesen jó megoldás.
Kezdett beesteledni és el is fáradtam azért a repülésben és pakolászásban,így úgy döntöttem ideje lefeküdni.Életemben először kilőttem egy plazmabombát.Eléggé megilletődtem....általában egy lilás fényű forró lövedék az éjfúriák "tüze". 
De az enyém.... majdnem teljesen arany színű volt egy kis bordóval keverve.Szokatlan.De mikor elérte a talajt az egész felülete vörös és fekete színekben váltakozott.Gyorsan átváltoztam és a barlang mélye felé lévő pocsolyában megnéztem magam.Fekete színem volt, mint Fogatlannak, de a szárnyaimon vörös csíkok helyezkedtek el.

Nagyon megijedtem.Gyorsan vissza változtam.Kezemet ráfektettem a parázsra, de az megégette. Mikor rá néztem a hegre különös alakja volt...sőt ez nem is kifejezés....
Az alkarom belső felén egy különös, vörös-fekete színben "pompázó" tetoválás jelent meg.

Furcsa érzés, de erősebbnek érezem magam.Mintha én "uralnám" a világot.Egy pillanatnyi forró, barátságos érzés fogott el.Talán ahhoz tudnám hasonlítani, mikor életed szerelme karjaiban tart,egyszóval csodás.

Már csak a fáradtság kínzott.Újra megpróbálkoztam az előbbi kis trükkömmel.Most sikerült.Már nem perzselt, hanem inkább kellemesen melegített.Nagyon hamar el is aludtam.

26. rész A szerencse forgandó!

Szépen el indultam lefelé.Természetesen hol máshol kellett lennie Hablatynak, mit a parton? El kezdtem futni, hogy hamarabb oda érjek, mert semmi kedvem sincs ahhoz, hogy mire oda érek, vagy 30-an vegyék körbe, mert végeztek ők is a munkával.
Már a mólón futottam lefelé.El sem tudjátok képzelni milyen nagy "szerencsém" volt. Persze, hogy egy akkora lyuknak kell lennie a deszkák között, egyetlen egy helyen, ahová pont be fér a lábfejem. És hát miért is ne, orra buktam.De ebben még a legjobb, hogy egy reccsenést is hallottam és nem a deszka volt.
A karomat gyorsan a számhoz kaptam, kicsit ráharaptam és úgy (elnyomva) ordítottam fel. Szerencsére senki sem hallotta meg. Illik tudni rólam, ha bármi bajom van, inkább titokban tartom és szenvedek, mint hogy bárkinek is eláruljam. Ebből adódóan ezt is titokban kívánom tartani. 
Ezzel a lendülettel ki is halásztam a lábam a deszkák közül és, mint aki jól végezte dolgát kiültem a deszkák szélére és nézni kezdtem a tengert (vagy óceánt? mindegy..értitek..).
Ekkor lent megláttam a drága törzsfőnökünket.Leintettem neki, majd néztem tovább a tájat.
Kezdett esteledni.Gyönyörű volt a lemenő Nap vöröses fényétől csillogó vízfelszín. Ugrálta ki játékosan a vízből halak és Forrkatlan fiókák. Felette nem sokkal sirályok repkedtek. Egy "szinttel" magasabban egyéb más sárkányfajok szelték az eget. Végül a felhők takarták az égbolt maradék részét.
Talán fél-1 óra teletett el, mikor azt vettem észre, hogy Hablaty leült mellém.Elég valószínű (sőt, biztos...), hogy észre vette, hogy valami nyomaszt.Nem is tudom honnan vehette észre....Végül is csak komoran, fapofával bámultam magam elé...
-Minden rendben?
-Aha, tessék, mi?-értetlenkedtem egy pillanatra-Bocsi, mit kérdeztél...elbambultam.
-Hát azt látom. Azt kérdeztem, hogy "Minden rendben?"
-Igen-mosolyogtam rá-Miért?
-Olyan szomorkásnak tűntél.De mindegy.Végeztél a munkával?
-Aha.De meg kell hagyni, hogy szerintem gyakrabban is lehetne ott takarítani.
-Oké, ezt meg jegyzem.Akkor meg van az állandó munkád-nevetett.
Felállt, meg fogta a kezem és fel akart húzni. Én makacsan visszahúztam magam.
-Mi az?
-Én még maradok.Kicsit gondolkoznék, mostanában nem sok időm volt.
-Ja, jól van. Én viszont most megyek, szóval jó éjt!
-Neked is.
Hál' isten sikerült megúsznom, hogy kiderüljön, hogy mi van a lábammal.Megvártam míg mindenki lefekszik, kinyitottam a szárnyaimat,berepültem a házamba, majd elővettem egy lapot és a szénceruzámat.Jobb, ha nem derül ki, a lábam, mert csak aggódnának, meg úgy kezelnének, mint egy szerencsétlen kisgyereket.

"Kedves Hablaty!

Szükségem van egy kis magányra és pihenésre ezért egy jó időre elmegyek. Sajnálom,. hogy nem személyesen közöltem, de nem akartalak felébreszteni. Nem kell aggódnotok értem, jól el leszek. Mivel az időm nagy részét valószínűleg felfedezéssel töltöm majd, ezért kérlek ne is keressetek, majd jövök.
  
Üdvözlettel:Ever"

Ezt az üzenetet hagytam hátra magam után. Szárnyaimat kitártam, igyekezve felrepültem Hablaty házához, féllábra ereszkedtem, majd egy kis szeg segítségével az ajtókeretre kitűztem. Motoszkálást hallottam, majd egy gyertya pislákoló fényét pillantottam meg. Gyorsan felszálltam a háztetőre, visszahúztam szárnyaim és "beleolvadtam" a tetőbe.(Rálapultam és [mint egyes ismeretlen és ritka sárkányfajok*] kifordítottam pikkelyeim ezáltal szinte "láthatatlan" lettem.)
A fiú kijött a házból, s körbenézett.Nem vett észre.
Pár perc múlva haza siettem és össze pakoltam az ágyam végében lévő ládából a legfontosabbakat.
Ezek között volt a biztonság kedvéért 3 db póló, 2 db szoknya, 4 db nadrág, 1 db cipő, egy plusz kis táska,szövet és gyapjú darabok,egy rövidebb kötél,szénceruza,a jegyzetfüzeteim és pár gyógynövény.És persze a vízzel teli kulacsom , meg az íjam pár darab nyíllal. Ezeket bepakoltam a válltáskámba.Még ezek után is mondhatni sok hely maradt a táskában.Régen megtanultam már helytakarékosan pakolni.
Mikor elindultam gyorsan zsebre tettem egy kisebb kenyeret is és gyorsan át is repültem először a sziget másik oldalára.


* A Fantázia Földjén című blogban olvasható egy ilyen csodás sárkány.

Kérdőív

Na Heló-Beló! :) A hétvégi rész előtt gondoltam hozok egy kis kérdőívet, amit már NAGYON régen elkészítettem, de időm még nem volt feltölteni. Kíváncsi vagyok a beérkező válaszokra! :) Jó töltögetést mindenkinek! ;) 


A kérdőív Itt érhető el

Tudom,tudom...nem hoztam részt, de megnyugtatlak titeket, már írom! Ez a bejegyzés csak azért készül (2016.01.10 22:16-kor),hogy elmondjam,milyen hálás vagyok nektek.Felnézek, hogy lássam jött-e valami komment, vagy akármi erre meglátom, hogy 2207 összes oldalnegtekintés van a blogomon! Hát el sem tudjátok hinni, hogy ez milyen hatalmas szám és mennyit jelent számomra.Sohasem gondoltam, hogy el fogom érni ezt a számot, de sikerült! Esküszöm ti vagytok a legjobbak! Ebben a köszönetnyilvánításban külön nem említek embereket, hisz tudtok szerint nem 1 rendszeres olvasóm van és...hát minden egyes olvasónak nagyon hálás vagyok (a kommentelőknek még inkább!) ezért a hatalmas számért!

A sárkányok ereje legyen veletek! :) Sziasztok! <3 :)