30. rész Az nem lehet...vagy mégis...?

A szobában egy régen látott személyt pillantottam meg, miközben a ruháimat és minden más cuccomat nézegeti és.....szaglássza?!?!??? Ezzel a gondolatommal együtt megfordult és már biztosan tudtam, hogy ő az, de ami történt azok után nem hittem, hogy felkeres. Bár tőle számítanom kellett volna rá... végül is... mindig valahogy meglepett. De hogy pont ő lopta el a cuccaimat... talán, hogy megkeressem? Hm...
-Szia szépség!-mosolygott rám.
-Szia...mégis mi a francért kellett ellopnod a cuccaim, mondd csak meg nekem gyorsan!
-Kíváncsi voltam a reakciódra és arra, hogy meg keresed-e őket vagy hagyod a fenébe.
-Óh, tényleg? Tessék, megkerestem, és most adhatod vissza őket!
-És ha nem akarom?- ravasz vigyorral bámult rám.
-Akkor elveszem.
-Lássuk csak a kis Éjfúriát!
-Khm...VÉRfúria..
-Hogy mi??
-Az éjfúri...
-Tudom mi az a Vérfúria te idióta, ne feledd én régebb óta vagyok Sárkányvérű, mint te... és többet is tudok.
-Aha, de azt mégsem tudtad, hogy nem Éjfúria vagyok...
-Tudod milyen nehéz megállapítani? Plusz eddig nem is látszott rajtad..
-Előfordul, most pedig kérem a cuccaim!
-Nem! Vedd el, ha annyira kell!
Oda lőttem elé egy tűzgolyót. Hamar megugrott, de nem eléggé, kicsit parázslani kezdett szó szerint a cipője. Közelebb  léptem és ő elhátrált onnan kicsit. Újra lőttem, ő arrébb ált és ez így ment addig, ameddig oda nem értem a cuccaimhoz.
-Köszi!  ^^
-Che.. így könnyű...
-Miért nem vállaltad be a pikkelyeket? Legalább nem kellett volna a szénné égéstől félned...
-Égetőbb a tüzed, mint gondolod...
-Ezzel mire utalsz?
-Még ha sárkánnyá változtam volna akkor is meg tudtál volna égetni!!
Igaza volt az öregnek... tényleg hatalmas az erőm.. lehet, hogy azért is égetett, mikor lefeküdtem rá?!?
-Előfordul nálam, de most ideje mennem. Szióka Kort!
-He... végre ki mondtad a nevem...
-Én nem akartam vitázni, te izzítottad a tüzet...
-Mondja aki meglőtt!
-Ez egy szófordulat!!! 
-Harapd le a fejem, persze....
-Tényleg azt akarod, vagy még elmehetek idén...?
-Majd ha fagy... vagyis... inkább ha kibékültünk, mert az úgy nem lenne jó.. 
Nem érdekeltek már a szavai... az amit tett... azok utén minden hidegen hagyott, ami vele kapcsolatos... Csak felejtsem már el!!
-Ever figyelj, én..-félbe szakadt mondanivalója, mikor felé fordultam és láttam, hogy egy siklósárkány tüskéi mellen találták.