31.rész Nem történhet velem ennyi rossz!!!

Mikor észbe kaptam mi történt, arra a Sikló már engem célzott, gyors a vakfoltjába kerültem és ameddig tudtam ott maradtam. Mikor már nehezen ment, mint egy pók-majom a falra ugrottam, megkerültem, majd egy határozott és parancsoló lövést adtam le rá. Sajnos a tervem, miszerint így majd kicsit vissza fogja magát, nem jött be...sőt... még ahogy észre vettem az események sűrűségében, harcolni hívott. 
Amilyen gyorsan csak tudtam, a terem távolabbi végét céloztam meg, hogy minél messzebb kerüljünk Korttól.
-Még mindig védem.-suttogtam a siklónak, de fél szememmel láttam, meghallotta.... Ebben a pillanatban nem tudtam arra figyelni, mit reagál, csak a sárkánytól próbáltam védeni, aki nem adta meg magát. Próbáltam előhozni magamból a sárkányt, de nem sikerült, bárhogy próbáltam. Fújtam a jelre tüzet, nem használt. Koncentráltam, az sem jött be. Fel idegesítettem magam, az sem működött. De a nyugalom sem. Így viszont nincs akkora erőm,  mint átváltozva. Azt sem tudom mire vagyok így képes... a lövésen kívül....
Más választás hiányával csak annyit próbáltam tenni, amedig tudom lövöm, hátha lesz értelme.  Csak az a gond, hogy erős a páncélzata, nekem meg a tűzlövés még mindig kapart és égetett emberként. Mit tudnék ilyenkor tenni? 
Ennél a gondolatomnál Kort elordította magát, amivel ő kissé átváltozott, eléggé ahhoz, hogy ne haljon bele a sebesülésbe.... még. 
Erőt vettem magamon és eszembe juttattam, hogy anno mennyire szeretett. És mit akarhatott ő mondani? Meg kell tudnom, ahhoz pedig meg kell mentenem.
Lassan oda sétáltam a Sikló elé, fejemet lehajtottam és kezem kinyújtottam, hátha megbízik bennem. Pár percig csak álltam és csukott szemmel hallgattam a lépteit, a szívverését....és a gondolatait?
Én bolond... sárkány vagyok, tudnánk beszélni is. De először... mire is gondol ő? Figyelnem kellene...
-Miért akar ez velem barátkozni, mikor az előbb még támadt? Át akar verni? Engem aztán nem! Lehet fiatal vagyok de nem idióta! De... mi van, ha tényleg meg bízik bennem? Csak úgy nem hiszem, hogy ilyet tesz.Talán... megér egy próbát? Talán. Akkor viszont mi lesz, ha megöl? Bár azt eddig is meg tehette volna.
Ekkor meghallottam egy mélyebb, férfias hangot.
-Csak engem védd! Hagyd őt békén, engem kerestél!Semmi köze neki a kettőnk ügyéhez! Ölj meg ha akarsz, akkor sem változik a döntésem! Te sárkány vagy csak, nem sárkány vérű! Nem teszek ilyen.... dolgot! Ha a szüleink így is döntöttek ez mocskos dolog és én nem válalkozom erre! Keressetek más balféket!
Itt untam meg az egészet és szólaltam meg én is... utálom, ha nem avatnak be valamibe..
-Mi a szent rákról beszéltek ti? Nem akarok senkit sem bántani, csak Kortot védem!- Ezzel a dühödt lendületemmel neki ugrottam a sárkánynak, miközben sikerült átváltoznom,  majd a földre parancsoltam, megmutatva, hogy velem nem játszhat. Kihúztam magam és vissza tértem emberi énemhez.
-Te! Most mész el inenn vagy csúnya vége lesz! Te pedig mindent elmondasz nekem, ameddig én megakadájozom a halálod! Világos? Remélem az, mert nem nyitok vitát ebből! Ennyi, kész!