15.rész Higyjek neki? Vagy ne?

 Helóka! :D Eldöntöttem, hogy ameddig megfelelő mennyiségű részt nem tudok írni, addig hétvégenként hozok részeket. :) Jó olvasást a mostanihoz. :D



Reggel korgó gyomorral ébredtem.Valka addigra már hozta a sült halat egy nagy tállal.Gyorsan neki is láttam.Nem sok időbe telt, míg elfogyasztottam az összeset.Erre ő kicsit meglepődötten és "dühösen" (amennyire az tud lenni) nézett rám és megszólalt.
-Nekem is hagyhattál volna legalább egyet.
-Jajj, bocsi. Hozzá szoktam, hogy mindig magamnak fogok halat, megsütöm és mindet megeszem.
-Nem baj. Majd megszokod.
-Igazad van. Mi a mai program? 
-Gondoltam bemutatlak a "főnöknek", ha már itt leszel egy darabig.
-Ko..ko...komolyan? 
-Igen.Ahogy láttam elsőre megkedvelt titeket, szóval nem lesz nehéz dolog ráültetni.
-Micsoda??? Nem fogok ráülni!-és ezzel, mintha földbegyökerezett volna a lábam meg sem moccantam onnan. Nem fogok rá ülni. Hatalmas, tekintélyt parancsoló és mindezek mellett egy Alfa sárkányfaj utolsó tagja. Arról nem is beszélve, hogy Kort is ilyen fajtájú.
-De miért nem? Hisz nagyon barátságos.
-Nem vele, hanem az emlékeimmel van gond velük kapcsolatban.-ezzel vettem egy 180°-os fordulatot és a kijárat felé indultam. Olyan határozottan mentem, mintha minden barlangjárat fölé, amerre mentem ki lett volna írva, hogy "EXIT" .Kiértem.Ezután a pólóm hátul kiszakadt és előtűntek a szárnyaim. Valka lefagyott és én kihasználva az alkalmat felrepültem és a barlang felé vettem az irányt, ahol először átváltoztam és megtudtam Kort titkát. 
Hosszas (és fárasztó) repülés után odaértem.De be volt fagyasztva, mintha Kort zárta volna be. De miért? Ezzel a kérdéssel összeszedtem minden erőm és egy hatalmas plazmabombával meglőttem a jeget, ami szét törött. Nem volt bent senki.Ennek örülve gyorsan berohantam,mint egy pajkos kis-sárkány. Bementem a kedvenc sarkomba (ami egyben az egyetlen szabályos sarok) és szárnyamat visszahúzva a falnak dőltem.

Hihetetlen, hogy mennyire képes vagyok uralni a képességeim.Valami halk neszt hallottam, de nem vettem tudomást róla. A falnak befelé fordultam. Ekkor egy kéz nyugtató simogatását éreztem a hátamon. De ez nem Valka volt. És nem is Asztrid, vagy Hablaty.Ez Kort!De a repülés annyira kifárasztott, hogy igazából állni is nehezen tudtam, szóval nem próbáltam meg elkergetni.Inkább, csak kifeküdtem a földre, szememet a plafonra szegezve.
-Honnan tudtad, hogy itt vagyok? -kérdeztem halkan,barátságosan
-Éreztem,mikor széttört a jég.
-Hogyan?
-Ezt a jeget a szomorúságomból és dühömből "készítettem" (nem tudom hogy fogalmazzam meg...). Ezért mikor te aggódva és szeretet teljesen de mégis kicsit dühöngve óvatosan széttörted, olyan érzésem támadt, mintha minden a régi lenne.
-Csak sajnos semmi sem az.-fordítottam el a fejem tőle
-Ne csináld már ezt kérlek. Mit tegyek, hogy megbocsájts?
Csak feküdtem és hallgattam.Ha igazán ismerne tudná,hogy arra lenne szüksége, hogy feltétel nélkül megbízzon bennem és soha se hazudjon.Háton feküdtem és miközben gondolkodtam, felhúzott magához, átölelt és ezt mondta:
-Bármit akarsz, megteszem, mert igaz szívemből szeretlek.Akármit.Egy szavadba sem kerül és megkapod amit,amikor és ahogy kéred. Érted bármit megadnék.Te vagy az életem értelme. Mond mit tegyek, hogy megbocsájts és megteszem.Hinni fogok neked mindig és nem hazudok.Nem okozok neked többé fájdalmat, ezt megígérem!
Ekkor a vállára hajtottam a fejem és elkezdtek folyni a könnyeim.Nagyon szívhez szóló volt amit mondott.De nem vagyok benne biztos hogy elhihetem. Bevallom már én is magamnak. Szeret engem és én is őt. De amik eddig történtek....nem tudom mit mondjak. Ekkor szépen lassan felemelte a fejem, letörölte a könnyeim és mélyen a szemembe nézett.
-Bennem megbízhatsz.