14. rész A Legenda

Eldöntöttem, míg dolgozom a részeken egyet-egyet rakok fel, hogy akkora hiányban ne szenvedjetek :) Remélem tetszik az új rész. :)




Nem hittem a szememnek, hogy egy ekkora hegyben mennyi sárkány fér el.Egyszer csak  egy Gnúvad emelkedett fel.Mellette egy Viharszelő repült rajta egy sárkánylovassal. Fejet hajtottam előttük és a sárkány játékosan rám lehelt, mitől egy pozícióban megfagyott a hajam. Felkacagtam a sárkánylovassal együtt.Leszállt mellém és megvizsgált magának.Levette a maszkját és bemutatkozott.
-Szia, én Valka vagyok. Gondolom ismered a fiamat Hablatyot.
-Igen, nagyon jó barátok vagyunk.Amúgy az én nevem Ever.Ő pedig a Viharszelőm Álomlopó.
-Az én szépségemet Felhőugrónak hívják.-közben megsimogatta a sárkányom
-És,te mit csinálsz a a faluban? Te is a sárkányiskolában tevékenykedsz?Vagy esetleg a kovács műhelyben?
-Nem.Igazából nagyjából 3 hónapja érkeztem.Inkább szigeteket fedeztem fel,mert nem nagyon ismerem őket még. Munkát eddig nem kaptam.
-Értem.Ha gondolod velem maradhatsz egy ideig. Arra viszont számítanod kell, hogy főleg sült hal lesz az ételünk.
-Örömmel maradok.-válaszoltam, s ezzel közelebb jött és megölet
-Ennek nagyon örülök.Amúgy sincsen sok emberi társaságom.
-Tényleg? Azt hittem, hogy Hablaty és a többiek gyakran járnak ide ki hozzád.
-Nem. Miután Pléhpofa meghalt ő a törzsfő és elég sok dolga lett. Főleg így 20 évesen.....
-Ezt hogy érted?
-Te nem hallottad a legendát?
-Milyen legendát?
-Réges-régen,mikor még a dédszüleink sem éltek, volt egy fiatal testvérpár.Egy fiú és egy lány. Különleges képességeik voltak. A lány a sárkányok nyelvén beszélt és legyőzhetetlen volt harctéren.Bár volt egy képessége is, amit mindenki elől titkolt,csak bátyja tudott róla.A fiú gondolat olvasó volt, fantasztikus megérzései voltak és szintén beszélt a sárkányok nyelvén. Eleinte ők ketten voltak, akik békében éltek a sárkányokkal.De aztán valahogy mind ketten eltűntek.Pár évtized múlva mikor már éltek a dédszüleink.Mikor 15, vagy 20 évesek lettek náluk is megmutatkoztak azok a képességek. És úgy látszik, hogy most Hablatynál is megvannak.Volt egy testvére is aki lány, de mikor engem elhozott Felhőugró akkor őt is el vitte egy sárkány. A fiam nem tud a nővéréről.
-Mennyivel volt idősebb?
-Csak pár perccel.
-És hogy hívják?
-Christel Haddock. (ejtsd: Krisztel Haddokk)
-Mintha már hallottam volna a nevét.
-Az lehetetlen, hacsak nem ismerted személyesen Pléhpofát.
-Nem ismertem sajnos. 
-Nagy kár. Igaz, hogy egy morgós viking volt, de nagyon kedves.
-Azt el hiszem...-mosolyogtam rá- Mármint azt, hogy kedves-kacagtam fel és ő is csatlakozott.
-Ideje lenne aludni nem?Már...-próbált kinézni a hegy oldalán lévő barlangnyíláson- vagy este 8 óra van.
-Még csak? Álomlopóval ilyenkor szoktunk elmenni kicsit repkedni.Utána horgászunk egyet, majd szigeteken nézelődünk és térképet rajzolunk,mellesleg ebben segítünk Hablatynak.Utána általában haza megyünk, rendet rakok, ameddig az én kis szépségem-simogattam meg- vacsorázik. Én is megvacsorázom és utána fekszünk csak le.
-Elég sűrű éjszakai program. Mit szólnál egy kis hegybéli felfedezéshez?
-Remek ötlet!
-Rendben.Menjünk.-ezzel felszállt Felhőugróra én pedig Álomlopóra és körberepültük belülről a hegyet. Csodaszép és hatalmas.Ezután vacsoráztunk és lefeküdtünk.