13. rész Kibékülünk?

Ahogy átléptünk hibbantra visszaváltoztam és az íjam is normálisan nézett ki.Álomlopóval odamentünk egy fa tövéhez és leültem.El kezdtünk beszélegetni:
-Ez aztán kaland volt a javából nem?
-De..nem hittem volna hogy ilyen könnyű lesz. Sokkal nehezebbre számítottam azért...ezután a sok edzés után..
-Lehet, hogy az edzések miatt nem volt nehéz feladat.
-Igazad lehet-hozzám dörgölte a fejét-Örülök hogy jól vagy- mosolygott
-Én is, hogy nem esett bajod.
-Mi ez a hang?-"suttogta" a fülembe
-Van itt valaki........-majdnem felkiáltottam
-Sz..Szia...
-Kort? Hogy a pokolba kerülsz te ide??.....Mit hallottál?
-Mindent. Hol voltatok?
-Nincs hozzá közöd! -fordultam el lehajtott fejjel
-Tudod, hogy szeretlek.Nekem bármit elmondhatsz.-megakarta fogni a kezem
-De ezt nem fogod megtudni.-ezzel villámgyorsan felpattantam a sárkányom hátára és elrepültem.
Nem akarom, hogy ezt valaki megtudja Hibbanton. Csak hülyének néznének...Mindenki messziről elkerülne...Akkor már jobb lenne, ha valamilyen szigetre száműznének, mint hogy minden nap elmennek mellettem, de nem szólnak.Beleőrülnék.Jobb, ha nem is megyek oda, mert csak kérdezősködnének.Talán Hablaty megértené...Nem...ő sem.Ez kész őrület.
-Ever.Menjünk el Valka Hegyeihez.
-Valka?Hablaty anyukája?
-Igen.Beszélgettem Fogatlannal és mondta, hogy nagyon kedves.Nagyon sokat tud a sárkányokról és neki is van egy Viharszelője, Felhőugró.
-Tényleg?Nem is tudtam. Csak a nevét hallottam már, de nem mesélt nekem róla senki.
-20 évig egy "jég"hegyben élt rengeteg sárkánnyal.Egy Gnúvad csinálta a hegyet, hogy megvédje őket.
-Azta.Te sok mindent tudsz-simogattam meg
-Köszi-mondta kedvesen
-Hát akkor nyomás.
-Oké.
Hosszú ideig repültünk, mert a Szárnyváltók szigeténél voltunk eredetileg.Mire oda értünk egyet aludtam, mert már fáradt voltam. Megtaláltuk a bejáratot és ami a szemünk elé tárult csodaszép volt.