33. rész- Búcsúzzunk csak végleg el

Ezt is meg értük.... Itt az ideje búcsút mondanunk egymásnak, következő posztomban mindent elmondok. Szeretlek titeket!! <3 <3 
---------------------------------------------------------------

Pár hetet elszigetelve mindentől és mindenkitől együtt töltöttünk, majd úgy döntöttünk ideje vissza térni Hibbantra. Igen, ez is elérkezett. A nagy felfedezésből nem sok valósult meg, de vissza kaptam ami az életemből hiányzott. A szerelmet és életem értelmét....TUDOM, túl nyálas, de ez van. Tessék elfogadni! [ :p ] Össze szedtem cuccaim, felcsatoltam és vissza indultunk.
*idő ugrásos bizéke jelző*   [ Ezt is ki kellene találnom valahogy.... xD ]

 -Már látom a szigetet!-szólt hátra Kort.
-Rendben. Engedj előre, bennem talán megbíznak még. -ezzel beelőztem, majd Hablatyék háza mellett leszálltam. Felkerestem a fiút, hogy beszélhessek vele a dolgokról. Eközben felfedeztem, sok minden megváltozott, új házak, az aréna is nagyobb lett, többen dolgoztak a kovács műhelyben is és szó szerint mindenkit a sárkányok segítettek. Még a kis vikingeket is a sárkány kölykök tanították járni.
 -Bocsi, meg tudnád nekem mondani, hogy hol találom meg Hablatyot? -kérdeztem egy nálam nagyjából 5 évvel fiatalabb lányt. Erre fogta magát és elfutott. Nem értem... pedig ember alakban vagyok, semmi pikkely sincs rajtam. Ugye??!?!?
Gyors átnéztem magam, de semmi fura nem volt rajtam. Ebben a pillanatban Álomlopó leordított és mellém szállt. Nem ismert elsőre fel. Mikor megmutattam neki, hogy én ugyan úgy bízom benne, rá jött, hogy nem változtam igazán meg. Csak az ősi énem volt más.
-Szia drága! -ezzel sárkányom nyakát átöleltem. Ő pedig fel emelt a földtől. Reménykedett, hogy megijedek, de ezt már túl sokszor játszotta el velem. -Nem tudod nekem meg mutatni hol van Hablaty? Senki sem segít...
~Nem tudtad? Utánad ment! Nem hagyta, hogy én keresselek meg... de elvileg ma kell vissza térnie Fogival együtt.
-Miért keres engem?
~A leveled. Nyugtalanítja a dolog. De azt mondta, hogy ha 10 éj után sem talál meg akkor vissza tér. Ma van a 10. éj.
-Rendben. Akkor megvárom. Mellesleg egy kérés. Kortot kísérd egy biztonságos helyre, sárkánykánt repked a sziget felett.
~Oké, de minimum 100 hal a fizetségem!! Nem engedek ebből! Remélem még tudod mi a kedvencem! 
Épp a házamban pihentem, mikor valaki jelenlétét éreztem. Majd egy puffanást hallottam a tetőn. Kinéztem és kit láttam leesni? Hát persze, hogy Hablatyot! Miközben esett le a tetőről a felsőjénél megfogva elkaptam és behúztam.
-Neked is szia. Nem gondoltam, hogy ha beszélgetni szeretnék veled, akkor az ablakon kell berángatnom téged... tényleg megnehezíted a dolgomat...
-Öhm... várj, mi? Te hogy kerülsz ide? 
-Ma jöttem..Korttal együtt. Megbánt mindent. 
-Miből gondolod ezt?
-Mivel mindenki tudtán kívül megmentette Hibbantot. Nem akart vért fertőzni és át adni a hatalmat a sárkányoknak. Akik mellesleg mindent elpusztítottak volna. 
-Hát... nem bízok benne, de majd meglátjuk. Most ha nem zavar, el mentem aludni, neked is ezt javaslom! Szia.

*időugrás~és összegzés*

Hablattyal mindent megbeszéltünk, Kortot is vissza fogadták a közösségbe. Segítettem a térkép kiegészítésében a felfedezéseim után. Mindenki kibékült, a sárkányokkal harmóniába éltünk és segítettük egymást. A modern kori emberek világába már nem tértem vissza.  




****BOCSIIIII máshogy nem tudtam a színváltozást kiküszöbölni :/ **********