Imádlak titeket!

És itt az utolsó bejelentés, ami az utolsó is.

Első fontos dolog amit minden olvasómnak mondok: KÖSZÖNÖM!
Köszönöm azt, hogy végig ki tartottatok velem! Hogy olvastátok a próbálkozásomat és megoszthattam veletek gondolataimat.

Majd amit külön köszönnék az az, hogy meg ismerhettem Kledirnt, Trixit, Skirát, Flaket  [Bocsi, ha rosszul írtam ^^"""" ]  és... mondanám, hogy Enikőt is és Ramit is, de őket már ismertem xD Rengeteget segítettek nekem lelkiekben, hogy velem voltak. Ebben a döntésben is és akiktől kaptam információt, azt mondták, hogy támogatnak, ha folytatni akarom az írást és ez jól esik. 
De tényleg.. minden elismerésem az olvasóimé... az én összeszedetlen idiótaságomat ennyi időn keresztül olvasni? Le a kalappal! <3 

De hogy miért is ér véget a blogom?

Nincs elég időm, ihletem, nem tudom már hogyan megvalósítani az ötleteimet és úgy érzem már túl sokat ültem ezen, a folytatáson filózva.

Van rá esély, hogy még folytatom az írást, de az egy ideig vagy nem lesz, vagy pedig csak privátban. (Nem ezt a történetet folytatnám.)

Az elérhetőségemet még mindig ugyan úgy megtalálhatjátok az oldalon és örömmel várok mindenkit aki úgy gondolja, hogy felvenné velem a kapcsolatot.

Mellesleg, ha kérdésetek van tegyétek fel kommentben, vagy az elérhetőségeim egyikét használatba véve. Ha olyan sok össze gyűlik ki írok egy posztot azzal kapcsolatban. Ha nem akkor kommentben/privát üzenetben megkapjátok a választ.

Köszönök mindent! Szeretlek titeket! <3 Sziasztok! 

33. rész- Búcsúzzunk csak végleg el

Ezt is meg értük.... Itt az ideje búcsút mondanunk egymásnak, következő posztomban mindent elmondok. Szeretlek titeket!! <3 <3 
---------------------------------------------------------------

Pár hetet elszigetelve mindentől és mindenkitől együtt töltöttünk, majd úgy döntöttünk ideje vissza térni Hibbantra. Igen, ez is elérkezett. A nagy felfedezésből nem sok valósult meg, de vissza kaptam ami az életemből hiányzott. A szerelmet és életem értelmét....TUDOM, túl nyálas, de ez van. Tessék elfogadni! [ :p ] Össze szedtem cuccaim, felcsatoltam és vissza indultunk.
*idő ugrásos bizéke jelző*   [ Ezt is ki kellene találnom valahogy.... xD ]

 -Már látom a szigetet!-szólt hátra Kort.
-Rendben. Engedj előre, bennem talán megbíznak még. -ezzel beelőztem, majd Hablatyék háza mellett leszálltam. Felkerestem a fiút, hogy beszélhessek vele a dolgokról. Eközben felfedeztem, sok minden megváltozott, új házak, az aréna is nagyobb lett, többen dolgoztak a kovács műhelyben is és szó szerint mindenkit a sárkányok segítettek. Még a kis vikingeket is a sárkány kölykök tanították járni.
 -Bocsi, meg tudnád nekem mondani, hogy hol találom meg Hablatyot? -kérdeztem egy nálam nagyjából 5 évvel fiatalabb lányt. Erre fogta magát és elfutott. Nem értem... pedig ember alakban vagyok, semmi pikkely sincs rajtam. Ugye??!?!?
Gyors átnéztem magam, de semmi fura nem volt rajtam. Ebben a pillanatban Álomlopó leordított és mellém szállt. Nem ismert elsőre fel. Mikor megmutattam neki, hogy én ugyan úgy bízom benne, rá jött, hogy nem változtam igazán meg. Csak az ősi énem volt más.
-Szia drága! -ezzel sárkányom nyakát átöleltem. Ő pedig fel emelt a földtől. Reménykedett, hogy megijedek, de ezt már túl sokszor játszotta el velem. -Nem tudod nekem meg mutatni hol van Hablaty? Senki sem segít...
~Nem tudtad? Utánad ment! Nem hagyta, hogy én keresselek meg... de elvileg ma kell vissza térnie Fogival együtt.
-Miért keres engem?
~A leveled. Nyugtalanítja a dolog. De azt mondta, hogy ha 10 éj után sem talál meg akkor vissza tér. Ma van a 10. éj.
-Rendben. Akkor megvárom. Mellesleg egy kérés. Kortot kísérd egy biztonságos helyre, sárkánykánt repked a sziget felett.
~Oké, de minimum 100 hal a fizetségem!! Nem engedek ebből! Remélem még tudod mi a kedvencem! 
Épp a házamban pihentem, mikor valaki jelenlétét éreztem. Majd egy puffanást hallottam a tetőn. Kinéztem és kit láttam leesni? Hát persze, hogy Hablatyot! Miközben esett le a tetőről a felsőjénél megfogva elkaptam és behúztam.
-Neked is szia. Nem gondoltam, hogy ha beszélgetni szeretnék veled, akkor az ablakon kell berángatnom téged... tényleg megnehezíted a dolgomat...
-Öhm... várj, mi? Te hogy kerülsz ide? 
-Ma jöttem..Korttal együtt. Megbánt mindent. 
-Miből gondolod ezt?
-Mivel mindenki tudtán kívül megmentette Hibbantot. Nem akart vért fertőzni és át adni a hatalmat a sárkányoknak. Akik mellesleg mindent elpusztítottak volna. 
-Hát... nem bízok benne, de majd meglátjuk. Most ha nem zavar, el mentem aludni, neked is ezt javaslom! Szia.

*időugrás~és összegzés*

Hablattyal mindent megbeszéltünk, Kortot is vissza fogadták a közösségbe. Segítettem a térkép kiegészítésében a felfedezéseim után. Mindenki kibékült, a sárkányokkal harmóniába éltünk és segítettük egymást. A modern kori emberek világába már nem tértem vissza.  




****BOCSIIIII máshogy nem tudtam a színváltozást kiküszöbölni :/ ********** 

32.rész Beszélgessünk csak

-Szóval.. Miről is beszéltetek és miért támadt ránk ez a sikló?-kérdeztem enyhén dühösen Kortot, miközben a sebét ápoltam.
-Az ő és az én szüleim régről ismerik egymást és tudják, hogy mekkora erővel rendelkezik az a kölyök, amely egy sárkány és egy sárkányvérű gyermeke, mert az bizony a te fajtádnál is erősebb!
-Eddig értem. De miért volt itt? Vagy most mi a baj?
-A felnőttek még születésünk előtt eldöntötték, hogy minket össze adnak és közös gyermekünk születik, ez után, már csak sárkányként élhetnék velük. Emellett, mivel nagyon erős Mályva én pedig egy Gnúvad vagyok, még olyan erős utóddal számoltak, amivel felül kerekedhetnek a vikingeken. Emellett ők akarnak a vezérek lenni. De ez az amit nem hagyhatok!
-Szóval nem minden sárkány tudna megélni velük...-tettem hozzá kicsit idegesen-De velünk mi lenne, akik mindkét fajhoz tartozunk?
-Na, ez a másik dolog. Választhatnánk. Örök sárkány élet, vagy a halál, amit a kettőnk gyermeke okozna.
-Hogy mi van?!?-dühömben kicsit ráütöttem a sebére....lehet erősebben, mint kellett volna.
-Áuu....Mellesleg... ezek mellett nem is szeretem a lányt, így nem maradok vele!
-Rendben. De ellene mit tudunk tenni? Ahogy láttam fülig beléd zúgott.
-Mint egykoron valaki más is, igaz?- vetett rám egy pimasz mosolyt.
-Ne feledd, most az én kezeim között vagy!-ezzel a mondatommal megnyomtam a sebét, hogy érezze, nem viccből mondtam ezt. 
-Nem gondolod... hogy kicsit...pszichopata vagy?
-Nem, miután majdnem megölt a csaj akit hozzád akartak adni, aki mellesleg egy SÁRKÁNY....
Egy szép szemforgatással megköszönte az egészet. Amikor felálltam, hogy menjek vissza húzott, de olyan hirtelen erővel, hogy rá estem. Mélyen szép szemeibe néztem és ő is az én szemeimbe. Csak bámultuk így egymást pár percig, majd jobban magára húzott, átkarolt és megcsókolt.
-Annyira hiányoztál életem szerelme.-súgta a fülembe, majd újra megcsókolt.
A meglepődéstől és a hirtelen jött örömtől szinte levegőt is alig kaptam... a mozgással még nagyobb gondok voltak. Újonnan megcsókolt. Csak ültem az ölében és bámultam, mikor arra eszméltem, hogy egy könnycseppet törölt le az arcomról.
-Ugye nincs semmi baj? Nem szabad sírni!
-Ezek csak örömkönnyek. őrülök, hogy újra itt vagy velem.
Ezután az ölében ültem és hozzá bújva valószínűleg elaludtam, mivel csak annyit vettem észre, hogy felszisszen. Mire észbe kaptam enyhén forrani kezdett a bőröm. Hát igen... Ez van, ha kezdek emberként kihűlni. Felpattantam az öléből és bocsánatért esedezve futkostam fel-alá. Szerencsémre nem haragudott meg... csak kicsit megpirult a nadrágja... [Hm... :3 xD]

31.rész Nem történhet velem ennyi rossz!!!

Mikor észbe kaptam mi történt, arra a Sikló már engem célzott, gyors a vakfoltjába kerültem és ameddig tudtam ott maradtam. Mikor már nehezen ment, mint egy pók-majom a falra ugrottam, megkerültem, majd egy határozott és parancsoló lövést adtam le rá. Sajnos a tervem, miszerint így majd kicsit vissza fogja magát, nem jött be...sőt... még ahogy észre vettem az események sűrűségében, harcolni hívott. 
Amilyen gyorsan csak tudtam, a terem távolabbi végét céloztam meg, hogy minél messzebb kerüljünk Korttól.
-Még mindig védem.-suttogtam a siklónak, de fél szememmel láttam, meghallotta.... Ebben a pillanatban nem tudtam arra figyelni, mit reagál, csak a sárkánytól próbáltam védeni, aki nem adta meg magát. Próbáltam előhozni magamból a sárkányt, de nem sikerült, bárhogy próbáltam. Fújtam a jelre tüzet, nem használt. Koncentráltam, az sem jött be. Fel idegesítettem magam, az sem működött. De a nyugalom sem. Így viszont nincs akkora erőm,  mint átváltozva. Azt sem tudom mire vagyok így képes... a lövésen kívül....
Más választás hiányával csak annyit próbáltam tenni, amedig tudom lövöm, hátha lesz értelme.  Csak az a gond, hogy erős a páncélzata, nekem meg a tűzlövés még mindig kapart és égetett emberként. Mit tudnék ilyenkor tenni? 
Ennél a gondolatomnál Kort elordította magát, amivel ő kissé átváltozott, eléggé ahhoz, hogy ne haljon bele a sebesülésbe.... még. 
Erőt vettem magamon és eszembe juttattam, hogy anno mennyire szeretett. És mit akarhatott ő mondani? Meg kell tudnom, ahhoz pedig meg kell mentenem.
Lassan oda sétáltam a Sikló elé, fejemet lehajtottam és kezem kinyújtottam, hátha megbízik bennem. Pár percig csak álltam és csukott szemmel hallgattam a lépteit, a szívverését....és a gondolatait?
Én bolond... sárkány vagyok, tudnánk beszélni is. De először... mire is gondol ő? Figyelnem kellene...
-Miért akar ez velem barátkozni, mikor az előbb még támadt? Át akar verni? Engem aztán nem! Lehet fiatal vagyok de nem idióta! De... mi van, ha tényleg meg bízik bennem? Csak úgy nem hiszem, hogy ilyet tesz.Talán... megér egy próbát? Talán. Akkor viszont mi lesz, ha megöl? Bár azt eddig is meg tehette volna.
Ekkor meghallottam egy mélyebb, férfias hangot.
-Csak engem védd! Hagyd őt békén, engem kerestél!Semmi köze neki a kettőnk ügyéhez! Ölj meg ha akarsz, akkor sem változik a döntésem! Te sárkány vagy csak, nem sárkány vérű! Nem teszek ilyen.... dolgot! Ha a szüleink így is döntöttek ez mocskos dolog és én nem válalkozom erre! Keressetek más balféket!
Itt untam meg az egészet és szólaltam meg én is... utálom, ha nem avatnak be valamibe..
-Mi a szent rákról beszéltek ti? Nem akarok senkit sem bántani, csak Kortot védem!- Ezzel a dühödt lendületemmel neki ugrottam a sárkánynak, miközben sikerült átváltoznom,  majd a földre parancsoltam, megmutatva, hogy velem nem játszhat. Kihúztam magam és vissza tértem emberi énemhez.
-Te! Most mész el inenn vagy csúnya vége lesz! Te pedig mindent elmondasz nekem, ameddig én megakadájozom a halálod! Világos? Remélem az, mert nem nyitok vitát ebből! Ennyi, kész!

30. rész Az nem lehet...vagy mégis...?

A szobában egy régen látott személyt pillantottam meg, miközben a ruháimat és minden más cuccomat nézegeti és.....szaglássza?!?!??? Ezzel a gondolatommal együtt megfordult és már biztosan tudtam, hogy ő az, de ami történt azok után nem hittem, hogy felkeres. Bár tőle számítanom kellett volna rá... végül is... mindig valahogy meglepett. De hogy pont ő lopta el a cuccaimat... talán, hogy megkeressem? Hm...
-Szia szépség!-mosolygott rám.
-Szia...mégis mi a francért kellett ellopnod a cuccaim, mondd csak meg nekem gyorsan!
-Kíváncsi voltam a reakciódra és arra, hogy meg keresed-e őket vagy hagyod a fenébe.
-Óh, tényleg? Tessék, megkerestem, és most adhatod vissza őket!
-És ha nem akarom?- ravasz vigyorral bámult rám.
-Akkor elveszem.
-Lássuk csak a kis Éjfúriát!
-Khm...VÉRfúria..
-Hogy mi??
-Az éjfúri...
-Tudom mi az a Vérfúria te idióta, ne feledd én régebb óta vagyok Sárkányvérű, mint te... és többet is tudok.
-Aha, de azt mégsem tudtad, hogy nem Éjfúria vagyok...
-Tudod milyen nehéz megállapítani? Plusz eddig nem is látszott rajtad..
-Előfordul, most pedig kérem a cuccaim!
-Nem! Vedd el, ha annyira kell!
Oda lőttem elé egy tűzgolyót. Hamar megugrott, de nem eléggé, kicsit parázslani kezdett szó szerint a cipője. Közelebb  léptem és ő elhátrált onnan kicsit. Újra lőttem, ő arrébb ált és ez így ment addig, ameddig oda nem értem a cuccaimhoz.
-Köszi!  ^^
-Che.. így könnyű...
-Miért nem vállaltad be a pikkelyeket? Legalább nem kellett volna a szénné égéstől félned...
-Égetőbb a tüzed, mint gondolod...
-Ezzel mire utalsz?
-Még ha sárkánnyá változtam volna akkor is meg tudtál volna égetni!!
Igaza volt az öregnek... tényleg hatalmas az erőm.. lehet, hogy azért is égetett, mikor lefeküdtem rá?!?
-Előfordul nálam, de most ideje mennem. Szióka Kort!
-He... végre ki mondtad a nevem...
-Én nem akartam vitázni, te izzítottad a tüzet...
-Mondja aki meglőtt!
-Ez egy szófordulat!!! 
-Harapd le a fejem, persze....
-Tényleg azt akarod, vagy még elmehetek idén...?
-Majd ha fagy... vagyis... inkább ha kibékültünk, mert az úgy nem lenne jó.. 
Nem érdekeltek már a szavai... az amit tett... azok utén minden hidegen hagyott, ami vele kapcsolatos... Csak felejtsem már el!!
-Ever figyelj, én..-félbe szakadt mondanivalója, mikor felé fordultam és láttam, hogy egy siklósárkány tüskéi mellen találták.

29. rész Ezt.....Megszívtam....

 Sziasztok! Bocsi, hogy ilyen rég volt rész, csak mint mindenki mást is lefoglalt a tanulás, iskola, továbbtanulási dolgok és a többi. Igyekeztem szabadidőmben még több ihletet gyűjteni és remélem ezentúl már folyamatosan tudok nektek részeket feltenni, legalábbis igyekszem és remélem mindenkinek jól telik a nyár! ;)
Mint eddig, most is számítok rátok és kíváncsi vagyok a véleményetekre, de nem húzom tovább a szót.
Jó olvasást! :)


Reggel, mikor felkeltem észre vettem valamit, valami olyat, amitől mióta ide költöztem kicsit féltem... MINDEN cuccom eltűnt!!! Nem tudom ki, vagy mi lopta el, de megtalálom és azt nem ússza meg ép bőrrel!
Ahogy ezen gondolkodtam eszembe jutott az elrejtett íjam is. Azon imádkozva, hogy meg legyen futottam oda a helyéhez.
Elkezdtem kiásni. Két perc kétségbe esett ásás után csak megtaláltam. Megnyugodva, fegyveremmel az ölembe ültem le a fal tövébe.
Nagyjából 5-10 percet tölthettem így, mikor megkordult a hasam.Íjamat keresztbe a vállamra akasztottam és a tegnapi helyre indultam.
Mikor oda értem, arra számítottam, hogy  újonnan szerzett jó barátom és barátai ott lesznek, de minden sárkány szőrén szálán... vagyis pikkelyén darabján (értitek....sárkányok..pikkely...na mindegy....) eltűnt. Nem tudom hol lehetnek, de meg kell találnom őket.....miután reggeliztem...
ˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇ
Elég sok időbe telt, míg jól laktam, de kb fél óra után tele lettem és egy kevés halat el is tudtam magammal vinni. Mire észbe kaptam már egy, már valahonnan ismerős szagot kezdtem követni, egészen az erdő legmélyéig, ahol egy hatalmas kőfallal találtam magam szemben, melyben volt egy ajtó.

Csodaszép volt a bejárat és szinte vonzott, hogy bemenjek. A szag is arra folytatódott tovább.
Mikor elkezdtem felmenni az előtte lévő lépcső nagyjából 6. lépcsőfokán majdnem elcsúsztam a moha és az eső miatt, de meg álltam lábaimon és tovább haladtam.
Miközben haladtam felfelé a lépcsőn azon kezdtem gondolkozni, hogy honnan is ismerős nekem ez a szag. Talán valami sárkány, vagy egy falubeli ember rejtekhelye? Nem...az nem lehet, ilyen messze nem jönnek el, az erdő mélyére, a sok sárkány miatt.... Hm.. de sárkány azért nem lehet, mert ezt az ajtót hogy nyitná ki? És be sem férne rajta....
Miközben ezen járt az agyam arra lettem figyelmes, hogy az ajtónál állok, így tehát bekopogtam, hátha van bent valaki.
°1. kopogás° Semmi....
°°2. kopogás°° Semmi....
°°°3. kopogás°°° Kinyílt az ajtó.
A bejáratnál senki és semmi sem volt egy szűk folyosón kívül. Mivel más irány nem volt, ezért egyenesen indultam tovább.
Ahhoz képest, hogy mire számítottam, eléggé hosszú út állt előttem. Ahogy a végére értem egy csodálatos fa ajtó, arany díszekkel állt előttem.
Egy hatalmas, de elképesztő szobát rejtett maga mögött. 

De ami....vagy inkább aki bent várt az még jobban meglepett, pláne azért, mert a cuccaim is nála voltak.....

Ez van...

Sziasztok!

Sajnálatos módon ismét egy bejelentéssel jöttem, miszerint határozatlan időre befejezem a blog írását. Sok minden megváltozott az elmúlt időszakban, meg lett a blog is 1 éves, de ami az alapot adta a történetnek az kb megszűnt létezni számomra a továbbiakban, tehát a blog is bezárja kapuit. Törlésre nem fog kerülni és van rá esély, hogy valamikor folytatni fogom, de nem biztos.
 Nagy örömmel írtam nektek a történetet, és írnám a továbbiakban is, de kénytelen vagyok itt, fél úton abba hagyni. 
Őszintén sajnálom!

Ezzel a képpel búcsúznék tőletek, nagyon szépen köszönöm, hogy idáig kitartottatok, szeretlek titeket! 
Remélem még találkozunk, sziasztok! <3 

Hogy mivel is jöttem?? :)

Heló-Beló!

Úgy gondoltam olyannal jövök, amivel nagyon kevesek, vagy senki sem jönne.Hát...fogalmazzunk úgy, hogy egy játékkal azok számára akik szeretnek írni! :)

  

Bizony-bizony! :)

Úgy gondoltam, hogy jó lenne egy kis ihletelés számomra, de ahhoz viszonylag sok idő kellene

és kétlem, hogy olyan sokat szeretnétek várni.

Miről is szól ez?

Határidő: 2016. március 4.

Lenne majdnem 1 hetetek arra, hogy írjatok egy részt (a 29. részt) ahogyan ti

elképzelitek a folytatást.

Rajtatok múlik, hogy milyen hosszú lesz (szeretném, ha nem csak 3-4 soros lenne...)

és mi a tartalma. Akinek a műve (írása) a legjobban tetszik, annak

a személynek raknám ki a részét.

Bárki írhat történetet!

Ha tetszik és lesz rá igény többször is lesz ilyen és (ha a személy szeretné)

a nevét is ki írnám.

Mindenkit aki írt, azt megkérném, hogy a kommentszekcióba írjon valamit, amivel

jelezné ezt.

A blognak készített NYÍLT e-mail címre lehet küldeni, ahol velem is

bármikor lehet beszélgetni! :)

E-mail cím: everesalomlopo@gmail.com   

28.rész-Egy új és bonyolult nap

Nagyon korán keltem.Mondanám, hogy éreztem,ahogy a csípős,hideg szél megcsapta az arcom, de inkább langyos volt,mint fagyos.Szokatlan, de jó érzés.

Bele gondoltam a tegnap estébe,s éreztem, ahogyan az arcokon vég futott a vér.A karomra nézve megláttam a tetoválást.Már csak hegként tekintett rám vissza.Az éjszakai erő érzése is elmúlt már,s ami azt illeti teljesen átlagosan éreztem magam.

Ezen gondolkodva, a hasam figyelmeztető hangjára felfigyelve döbbentem rá, hogy valóban nagyon éhes voltam.

Odasétáltam az "ételtartómhoz", s ki vettem egy darab sajtot és egy kicsit leszabtam a kenyérből. Szinte egyszerre be is tömtem.Fura, hogy ennyire éhes vagyok, hisz ennyitől jól szoktam lakni.Megnéztem, hogy van-e még valami más étel is, de nem találtam semmit.Valószínűleg álmomban ellopta egy kis Rettenetes Rém a halakat.El is határoztam (kicsit szitkozódva), hogy horgászom egy kicsit.Csak, hogy a környéken NEM VOLT VÍZ!!!?!!?!?!!

Na mindegy....ez az elhatározásomon nem fog változtatni!Csak azért is horgászni fogok!Ezzel kitártam szárnyaim.A figyelmem magától is rá terelődött.A vörös csíkok még mindig rajta voltak, de egyre jobban tetszett és egyre nagyobb öröm töltött el, mikor rátekintettem.

Felszálltam és körbe néztem látok-e valahol egy folyót vagy tavat.Szerencsémre pont kiszúrta a szememet egy.Arra vettem az irányt.

Elég nagy tó volt ahhoz, hogy legyen benne jó sok, és nagyon finom hal. Leszálltam mellé.Eszembe jutott közben, hogy nem igazán kellene ebben a csizmában belemennem, hisz nagyon vastag, ezért nehezen száradna meg, mellesleg csak 2 lábbelim van,tüzet gyújtani meg annyira nem akarok, hisz még mindig kapar utána kicsit, így hát levettem a csizmám és a nadrágom feltűrtem, hogy teljesen ne ázzon el.
Bementem a vízbe, s egyszerre ki is ugrottam, mivel olyan hideg volt (kora reggel van mellesleg) , hogy csodálkoztam, miért is nem fagyott még be.
Az első sikertelen próbálkozásom után óvatosan belemártogattam a lábam, majd mikor már hozzá szoktam, akkor el kezdtem végre halászni.
Eleinte eléggé ügyetlen voltam, párszor majdnem hátra, vagy hasra estem, de végül ( 10 perc elteltével) sikerült fognom egy halat. Mindig szerencsétlen voltam ilyen téren...
Talán fél óra telhetett el, vagy több, de már sikerült egy jó nagy kupac halat fognom. Csak egy apró bökkenő volt. Mikor ezt észre vettem már sárkány alakban voltam. Úgy látszik kezd életre kelni bennem a sárkány...Talán nem lesz vele gond.
Ezekkel a gondolatokkal elkezdtem enni a halakat. a végére kb 10-15 darab maradt, amit belepakoltam a táskámba és vissza repültem a kis barlangomba.
Útközben mondjuk elég sokszor meg álltam, hisz a táj csodaszép és rengeteg sárkányt, közöttük sok fiókát láttam.Viszont volt ott egy nagyon idős sárkány is.Méghozzá nem is akármilyen. Egy Csonttörő.Oda mentem hozzá, s ő meglepetten és tisztesség teljesen fejet hajtott előttem, majd üdvözölt.
-Szerbusz! A régi idők óta nem láttam a fajtádból.Azt hittem rég kihaltatok.
-Üdv!-köszöntem vissza-Nekem viszont csak most volt szerencsém találkozni egy fajtád bélivel.
-Hát azt sejtettem, hogy egy fiatal sárkányvérű nem találkozott velünk.Nagyon kevesen maradtunk, hála a vadászoknak.Majdnem mindenkit kiirtottak.
-Igen, tudok róla.Lehetne hozzád pár kérdésem?
-Természetesen szívesen segítek olyannak, kinek elődjei megvédtek engem és minden más élő sárkányt!
-Köszönöm! Az első kérdésem az lenne, hogy mégis miféle sárkány lennék én.
-Te egy Vérfúria vagy. Ez egy ősi, nemes, de már nagyon régen kihalt faj, mely az Éjfúria és a Tájfumeráng keverékéből jött létre. Az a sárkány, a te esetedben sárkányvérű mindig is nagy hatalommal bírt, amely ebbe a fajba tartozott. Emlékszem, még fióka koromban sok históriát hallottam rólatok, de akkor is csak nagyon kevesen voltatok.
-Mármint sárkányvérű, vagy Vérfúria?
-Mind a kettő! Az akkori legidősebb fajtám béli mindig azt mondta: "Mindig adjatok tiszteletet ennek a fajnak, hisz akkora erővel bír, amit ők maguk is nehezen bírnak el és akár egy gondolatukkal képesek elpusztítani!" Persze kicsit túlzott, hisz gondolattal nem lehet ölni, de abban igaza volt, hogy hatalmas erő van a birtokodban neked is és ezzel vigyázni kell.
-Értem. És arra van lehetőség, hogy a sárkány énem felül kerekedik rajtam? 
-Igen.Az én "őrzőm" is így járt. Túl sokat engedett sárkány énének és már nem tudott többé visszaváltozni. Rengeteg időt kell töltened emberként és, ha azt érzed, hogy kezd kitörni belőled a sárkány, akkor lőj egy kevés tüzet a jobb alkarodra. Minden sárkányvérűnek van ott egy jele, mely megakadályozza egy jó ideig a felülkerekedést. De akarnod is kell ehhez, hogy ne változz át, mert különben haszontalan! Ezt jól jegyezd meg!
-Köszönöm!
-Nincs mit, de már sötétedés van, tehát mennünk kell, jobban teszed te is, ha vissza mész az otthonodba.Ha még lenne kérdésed akkor itt, a tisztáson meg találsz!
És ezzel fel is szállt. Hihetetlen, hogy mennyi minden kiderült ezen a napon.
A barlangba ez után már csak felperzseltem az alvó helyem és lefeküdtem.  

27.rész Kalandozzunk....vagyis inkább pihenjünk

Szokásomhoz híven egy erdő mélyén elhelyezkedő barlangot kerestem. Leszálltam,majd visszaváltoztam. Álomlopót még a faluban megkértem, hogy maradjon Hibbanton, hogy vigyázzon rájuk ha kellene és ha valami nagy gond van keressen meg.
Elég tágas üreg volt, amit találtam. Szépen el kezdtem ki pakolni a cuccaimat. 

Egy nagy kiszögellést "neveztem ki" az asztalomnak. Itt találtam helyet a gyógynövényeknek, ceruzámnak és füzeteimnek. Egy szikla szolgált szék ként. Az "asztal" mögötti keskenyebb helyre a ruháim kerültek. A plusz táskába került minden élelem és a vízzel teli kulacsom. A barlangban volt egy "kanyar". Az ottani fal a tövében ástam egy gödröt és ide rejtettem a számomra legfontosabb dolgaimat, az íjamat és a hozzá tartozó pár nyilat. Néhány kisebb sziklát még arrébb raktam és leültem a "székemre".
Tudom,hogy ez a rejtekhely nem sokáig lesz elég,hisz hamar felfedezem a környéket és lehet, hogy rám is találnak, de ideiglenesen jó megoldás.
Kezdett beesteledni és el is fáradtam azért a repülésben és pakolászásban,így úgy döntöttem ideje lefeküdni.Életemben először kilőttem egy plazmabombát.Eléggé megilletődtem....általában egy lilás fényű forró lövedék az éjfúriák "tüze". 
De az enyém.... majdnem teljesen arany színű volt egy kis bordóval keverve.Szokatlan.De mikor elérte a talajt az egész felülete vörös és fekete színekben váltakozott.Gyorsan átváltoztam és a barlang mélye felé lévő pocsolyában megnéztem magam.Fekete színem volt, mint Fogatlannak, de a szárnyaimon vörös csíkok helyezkedtek el.

Nagyon megijedtem.Gyorsan vissza változtam.Kezemet ráfektettem a parázsra, de az megégette. Mikor rá néztem a hegre különös alakja volt...sőt ez nem is kifejezés....
Az alkarom belső felén egy különös, vörös-fekete színben "pompázó" tetoválás jelent meg.

Furcsa érzés, de erősebbnek érezem magam.Mintha én "uralnám" a világot.Egy pillanatnyi forró, barátságos érzés fogott el.Talán ahhoz tudnám hasonlítani, mikor életed szerelme karjaiban tart,egyszóval csodás.

Már csak a fáradtság kínzott.Újra megpróbálkoztam az előbbi kis trükkömmel.Most sikerült.Már nem perzselt, hanem inkább kellemesen melegített.Nagyon hamar el is aludtam.